Szupernóvát fedeztek fel magyar csillagászok

Mint a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján olvasható, a szupernóvák az életük végén járó nagytömegű csillagokból, vagy szoros fehér törpe-csillag párosokból fejlődnek ki, és az ismert világegyetem legnagyobb energiájú robbanásai közé tartoznak. A felrobbanó csillag fényessége néhány hétig vetekszik az őt befogadó, és több százmilliárd normális csillagot tartalmazó galaxis teljes fényével. Előbb vagy utóbb azonban mindegyik elhalványodik, és örökre eltűnik.

Új kamerával

"Egy szupernóva-villanás mindig egyedi, csak egyszer lejátszódó folyamat. Ám amíg látszik, fényében rengeteg információt hordoz magáról, és legfőképpen az őket befogadó galaxis távolságáról" - emeli ki az MCSE honlapja.

Az MTA Lendület programjának keretében a nyári hónapokban új CCD-kamerát szereltek fel a Piszkéstetői Csillagvizsgáló 60 centiméteres Schmidt-teleszkópjára. Az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb területet lát az égből, ami minőségi ugrást jelent a megfigyelésekben. Egyetlen felvételen több tízezer csillagot és sok ezer galaxist lehet rögzíteni, míg az ekliptika közelében készített képeken száznál is több kisbolygó hagy nyomot.

Új szupernóva

Tavaly októberben indult útjára a Piszkéstető Supernova and Trojan Asteroid Survey (PISTA) program, amely elsősorban távoli kisbolygók felfedezését tűzte célul, ám a program résztvevői a Naprendszer objektumai mellett a felvételeken megjelenő minden változást is igyekeznek figyelemmel kísérni. Ennek eredménye volt a 2010. október 30-án felfedezett SN 2010jk jelű szupernóva. Ezt most a Halak (Pisces) csillagképben felfedezett újabb szupernóva követett. Az égitest színképelemzése arról tanúskodik, hogy a magyar csillagászok egy 8-10 naptömegnyi óriáscsillag végső fellobbanásának voltak a szemtanúi, amely 1 milliárd fényévnyi távolságban vívta a haláltusáját.

Mint a Magyar Csillagászati Egyesület honlapja kiemeli, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében 1964 és 1995 között folytatott szupernóva keresési programnak köszönhetőn "hazánk három évtizeden át szupernóva-nagyhatalomnak számított. A Schmidt-teleszkóppal 47 szupernóvát fedeztek fel az égbolt különböző, zömében fényes galaxisaiban. Az utolsót 1995-ben találták, a fotólemezek nyugdíjazásával a program is befejeződött, hiszen a sokkal kisebb látómezejű CCD-kamerával már nem érte meg folytatni ezt a kutatási területet. Az új, modern CCD-kamera azonban ismét utat nyitott a szupernóvák felfedezése felé, így reményeink szerint hamarosan meglesz az 50. piszkéstetői szupernóva is".