Legóból bármilyen szerkezetet lehet építeni, de egy darabnak az alakját nem lehet megváltoztatni. Az emberi agy is hasonlóan működik, a tudás különálló és alapvető építőelemeinek átrendezésével hozza létre az emlékeket. „Többször megfigyeltük már, hogy a stimuláció és a tapasztalok hatására a szinapszisok, a sejt közötti kapcsolódási helyek változnak.”
Makram és csapata az egyes agysejtekben lévő elektromos aktivitást figyelte. Több mint kétszáz kísérletet végeztek el két hetes patkányokon. Az agyszövetüket vizsgálva a kutatók tizenkét neuronból álló csoportban figyelték a neuronok közti rezgéseket. Ha az agy rugalmasan formálódna, bármelyik csoportban lévő neuronnak ugyanolyan valószínűséggel kellene kapcsolódnia egy másik neuronhoz. De nem ezek voltak a tapasztalatok. – állította Makram, aki "közös szomszéd szabály”-nak nevezte a kutatás eredményét. Eszerint az esély, hogy két neuron összekapcsolódjon és a köztük lévő híd erőssége egyenes arányos a közös szomszédok számával.
A kutatók létrehoztak egy kétezer neuronból álló számítógépes szimulátort, és alkalmazták rajta a szabályt. A virtuális agysejtek majdnem ugyanúgy viselkedtek, mint a patkányok sejtjei. Azt is megfigyelték, hogy a „közös szomszéd szabály” létrehozott negyven-ötven neuronból álló funkcionális csoportokat is. Makram szerint ezek lehetnek a Legotömbök. „Mindenkinek ugyanolyan építőelemei vannak, a lényeg, hogy miként építjük azokat össze. Ezek az alapvető feldolgozóegységek. Ugyanazokat a dolgokat érzékelhetjük, mégis teljesen egyediek lehetnek az emlékeink.” - állítja Makram, majd hozzátette „ezek a „Legotömbök az agy legkisebb elemei, amik tudással bírnak. Már csak azt kell megtudnunk, hogy milyen fajta ez a tudás.”