Dideregtek a dinók a kora krétakorban
Kínai, francia, japán és thaiföldi kutatók Romain Amiot, a Lyoni Egyetem paleontológusának irányításával Liaoning tartományban egy gazdag szárazföldi ökorendszert tártak fel, és számos olyan dinoszaurusz-fosszília is előkerült, amelyek testét egykoron a madarakéhoz hasonlatos tollak borították. E struktúrák között egyaránt akadtak egyszerű üreges rostok, primitív tollféleségek, ahogy a mai madarakra jellemző összetett, nagy méretű, mélyen gyökerező, tollrostokkal rendelkező tollak is.
Mivel röpképtelen dinoszauruszokról van szó, értelemszerűen felvetődött, hogy a tollszerű képződmények a hideg elleni védekezést szolgálták. A kérdés megválaszolásához a kutatók megkísérelték meghatározni, hogy milyen lehetett a korabeli átlaghőmérséklet. Ennek keretében a lelőhelyen talált dinoszauruszok, emlősök, krokodilok, teknősök és édesvízi halak fogaiban és csontjaiban az oxigénizotópok szintjét állapították meg. E mutatóból lehet következtetni az állatok által megivott esővízben lévő oxigénizotópok relatív mennyiségére. (Az oxigénizotópok az állatok növekedése során beépülnek és megőrződnek a fogazatukban és a csontjaikban.)
A tudósok módon megállapították, hogy a 125 millió és a 110 millió évvel ezelőtti időszakban az adott térség éghajlata meglehetősen zord volt. A nyár ugyan meleg és párás lehetett, ám a telek hidegek és szelesek voltak, vagyis olyan időjárás uralkodott, mint manapság Pekingben.
Az éghajlatnak megfelelően a hidegvérű állatok, így a teknősök és a gyíkok kénytelen-kelletlen téli álomba merültek, míg a melegvérű állatok tollazattal vagy szőrzettel vértezték fel magukat a mínuszok ellen.
"Eredményeink nem bizonyítják, hogy a dinoszauruszok a tollazatra annak hőszigetelő tulajdonságai miatt tettek szert. A tollazat csupán élettani előnyöket biztosított a dinoszauruszoknak páncélos, pikkelyes társaikkal szemben" - hangsúlyozta Romain Amiot, hozzátéve, hogy a kutatás segít jobban megérteni a krétakor korai időszakát, amelyből nagyon kevés geológiai lelet maradt fenn.