Óceánokon át terjed a hosszúszárnyú bálnák dala

Ausztrál kutatók feltárták, hogy egy speciális dallam, amely eredetileg Kelet-Ausztráliából származik, hogyan jutott el hatezer kilométerre lévő bálnákhoz, Francia Polinéziába.

A queenslandi egyetem Ellen Garland vezette kutatócsoportja szerint az állatok „kulturális trendeket” továbbítanak messzire. „Egy populáción belül minden hím ugyanazt a dalt énekli, ez a dal azonban folyamatosan változik. Mi az egész óceán medencéjében akartuk vizsgálni a dalok dinamikusságát” – magyarázta Garland. Ehhez hétszázhetvenöt hosszúszárnyú bálna dalát hallgattak meg, amelyeket a Csendes-óceán Bálnakutató Konzorcium (South Pacific Whale Research Consortium) tudósai rögzítettek. „Rengeteg különböző hang alkot minden egyes dalt: alacsony frekvenciájú sóhajok, nyögések, hörgések, kiáltások, sikolyok, illetve az emelkedés és ereszkedés minden variációja.”

Versmondás

E hangok mintái kifejezéseket alkotnak, és ezeket a kifejezéseket ismétlik a bálnák, mintha verseket mondanának, akár harminc percen keresztül. Hanganalízis-szoftvert használva, Garland és kollégái felfedezték, hogy négy új dal, amely Kelet-Ausztráliában fejlődött ki, fokozatosan terjed nyugat felé. A dal keletkezése utáni két évben már a Francia Polinéziában is ugyanazt a verziót énekelték a bálnák.  „Ez nagy kulturális változás” – magyarázta Garland.

A kutatók szerint a Csendes-óceán déli részén lévő bálnák meghallják, és az éves Antarktisz felé tartó vándorlás közben tanulják meg a dalokat. „A kelet–ausztráliai populáció a legnagyobb a térségben, a több mint tízezer hosszúszárnyú bálnával. Amióta többen énekelnek, jobban befolyásolhatják, hogy melyik dal váljon népszerűvé.”

Peter Tyack, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet biológusa szerint az eredmények egy új nézőpontból mutatják ezen állatok kultúráját. „Nagyon mozgékonyak, egy nap alatt több száz kilométert úsznak, és dalukat nagyon jól vezeti a víz. Elég csupán néhány elkóborolt hím, akik kulturális nagykövetet játszva terjesztik dalukat.”

Éneklő óriások

Habár még van néhány vita arról, hogy a hím hosszúszárnyú bálnák a nőstényeknek vagy egymásnak énekelnek, a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a dalok a szaporodásban játszanak szerepet. Dr. Tyack magyarázatában elmondta „vannak jó viselkedési megfigyeléseink egymással versengő hím énekesekről és a hozzájuk csatlakozó nőstényekről, így azt gondoljuk, hogy az éneklés a párosodással állhat kapcsolatban.”

Dr. Patrick Miller, a St. Andrews Egyetem kutatója elmondta, a tanulmány arra utal, hogy néhány nagyszabású, korábban fel nem derített tényező vezethet a hosszúszárnyú bálnadalok évenkénti változásaihoz. „Hogy mik lehetnek ezek a tényezők, egyelőre csak találgathatunk, de a magyarázat minden bizonnyal egy új értelmezéshez vezet, így megérthetjük, hogy élnek ezek a valóban kozmopolita, éneklő óriások.”