A SIV a HIV (Human Immunodeficiency Virus) megfelelője az emberszabású majmoknál, a kutatások szerint a SIV mutációjából alakult ki a máig gyógyíthatatlan immunhiányos betegséget, az AIDS-et okozó HIV.
Mivel a két vírus közeli rokon, a működési mechanizmusuk, és az általuk okozott betegségek is nagyon hasonlóak, a HIV ellenszerének kutatásában a gyakorlati tesztek általában a SIV-vel zajlanak, a majomvíruson próbálják ki az emberi vírus ellen kitalált módszereket.
A SIV elleni vakcina alapja egy másik vírus, az RCMV (rhesus cytomegalovirus), ez a herpeszvírusok egy fajtája, az emberi verzió, a HCMV a felmérések szerint a Föld lakosságának 40 százalékában megtalálható, de vannak régiók, például Afrikában a Szaharától délre eső rész, ahol 90 százalék feletti a fertőzöttségi arány.
A citomegalovírus génmódosított változatát tartalmazó vakcina serkenti egy speciális vérsejt, termelését, és ezzel a sokszorosára erősíti a majmok szervezetének természetes immunreakcióját a SIV vírusra. A kísérletekben a 24 fertőzött majomból 13 immunitást szerzett a vírusra, ami egy év múlva is kitartott. Ennél is fontosabb, hogy a vakcina a SIV minden nyomát eltüntette a majmokból, ez pedig példa nélkül álló eredmény az AIDS ellenszerének kutatásában.
Bár még sok tesztre és a szer hatékonyságának növelésére van szükség, mielőtt embereken is kipróbálnák a kezelést, a kutatók máris azon folytatnak vitát, hogy etikus-e egy olyan vírussal kezelni egy betegséget, ami maga is betegségeket okozhat. Az emberkísérletek támogatói szerint a herpeszvírus csak terhes anyáknál jelent vállalhatatlan kockázatot, és az orvostudomány történetében egyszer, a himlőoltások tömeges elterjedésénél már bebizonyosodott, hogy érdemes egy súlyos betegséggel akár olyan áron is szembeszállni, hogy maga az ellenszer is hordoz egészségügyi kockázatot.
Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy több, ígéretesnek tűnő HIV-vakcina vallott kudarcot az elmúlt években, tehát most sem érdemes túl korán ünnepelni az AIDS legyőzését.