A szaglásnak köszönhetjük agyunk fejlettségét

Napjaink emlőseinek elődei szagok uralta környezetben tobzódtak - fogalmazott Timothy B. Rowe, a Texasi Egyetem paleontológusa. Az agy szaglásért felelős területének megnövekedése után következett a szőrzeten keresztüli tapintás, majd az ügyesebb mozgás fejlődése - írják a kutatók a Science című tudományos folyóiratban.

Az emlősök között az ember némileg eltért ettől a fejlődéstől, a fejlett látás és hallás kialakulásában, az emlősökre viszont mind a mai napig jellemző a szaglás fokozott jelentősége. Az emlősök elődei alkonyatkor vagy éjjel voltak aktívak, ezért a szaglás, a tapintás, és a jó hallás is nagyon fontos volt számukra.

A kutatók a legkorábbi emlősnek tartott Morganucodon és Hadrocodium fajok egyedeinek maradványait vetették alá CT-vizsgálatnak, hogy képet nyerjenek az állatok agyának belsejéről. Ezek az állatok 190 millió évvel ezelőtt egy átmeneti korban éltek, amikor az állatok még csak elindultak a fejlődés útján. A Morganucodon alig 30 grammot nyomott, a Hadrocodium még kisebb volt. Rovarokon, hernyókon és lárvákon éltek, a fejlett szaglás segítette őket abban, hogy élelmet találjanak.

Az emlősöknek a test méretéhez és elődeikhez képest sokkal komplexebb agyuk alakult ki, a tudósokat már régóta izgatja, hogyan indult meg és haladt tovább ez a fejlődés.