Ezüstös nanoszálak védik a leleteket
A Németországban kifejlesztett módszer lényege, hogy ezüstrészecskéket építenek be műanyag-nanoszálak közé - magyarázta a Hallei Egyetem Polimer Anyagtudományi Intézetének igazgatója, Goerg H. Michler. Eddig a könyvek vagy textíliák penészesedését csak mérgező anyagokkal vagy radioaktív sugárzással lehetett meggátolni.
Az új módszer könnyen kezelhető és nem mérgező, ezért az eljárás az orvoslásban is szerepet kaphat, mégpedig az implantátumok antibakteriális bevonataként.
A műanyag nanoszálak ezerszer vékonyabbak egy emberi hajszálnál. Ezeket az úgynevezett polimer-nanoszálakat nano-ezüstrészecskékkel és más részecskékkel szőtték egybe. A láthatatlan szövet készítése előtt laboratóriumi körülmények között számtalan kombinációt teszteltek baktériumokon és penészgombákon. Megfelelően magas ezüstmennyiség esetén a réteg gátolta a mikroorganizmusok felszaporodását.
Elvileg minden régészeti leletet és műalkotást el lehet látni e védőréteggel. Gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a műanyagoldatot átpréselik egy hajszálcsövön, majd a keletkezett szál egy 20 000 volt feszültségű elektromos mezőn eredeti vastagságának kevesebb mint ezredrészére vékonyodik. Ezt követően immáron nanoszálként permetezik a tárgyra - magyarázta Ashraf Asran, a kutatásban együttműködő kairói nemzeti kutatóközpont munkatársa.
Az első gyakorlati tesztet januárban végezték el a kutatók a kairói Egyiptomi Múzeumban, egy modern, festett papiruszdarabon. Jelenleg további kísérletek zajlanak a Hallei Egyetemen, hogy gyorsított öregedési körülmények között vizsgálják a nanoréteg hosszú távú hatékonyságát. Céljuk, hogy a csíraölő réteg csak több évtized elteltével bomoljon el.
A tesztek végeztével a kutatócsoport ősszel tudományos konferenciát tervez Kairóban, ahol az eljárást bemutatnák a nemzetközi, mindenekelőtt az egyiptomi szakembereknek.