A Szaturnusz felső légkörében felfedezett vízgőz a gyűrűs bolygó egyik holdjának, az Enceladusnak a gejzírjeiből származik – jelentette be az Európai Űrügynökség (ESA) a Herschel űrtávcső által küldött adatokra hivatkozva.
Azonosították a Szaturnusz felső légkörében talált vízgőz forrását, és ezzel az európai űrkutatók egy 14 éves rejtélyt oldottak meg. A mindössze mintegy 500 kilométeres sugarú, vízjég borította Enceladus hold déli pólusa közelében lévő gejzírek másodpercenként 250 kilogramm vízgőzt bocsátanak ki. A gejzírek térségét a csillagászok tigriscsíkoknak nevezték el a felszínen látható nyomok miatt.
A vízgőz hatalmas, gyűrűformájú felhőben gyűlik össze az Enceladus nyomában, amely 238 ezer kilométerre kering a Szaturnusz körül, azaz négyszer olyan messze, mint a Szaturnusz sugara. A vízgőzfelhő vastagsága 50 ezer kilométer.
Hatalmas mérete ellenére eddig azért nem fedezték fel, mert a vízgőz a látható fény hullámhosszain áttetsző - a Herschel űrtávcső infravörös képalkotó fotométere számára viszont már nem volt láthatatlan. Először 1997-ben számoltak be a víz jelenlétéről a Szaturnusz felső légkörében, az ESA infravörös űrtávcsövének köszönhetően, de akkor még nem ismerték a forrását.
Befolyásos hold
Az Enceladusról származó víznek csak 3-5 százaléka lövell a Szaturnusz irányába a Herschell megfigyelései alapján megvalósított számítógépes szimulációk szerint. Ez a kis mennyiség is elegendő azonban arra, hogy megmagyarázza a víz jelenlétét a bolygó felső légkörében.
Az Enceladus tehát a Naprendszer egyetlen olyan holdja, amelyről tudjuk, hogy képes befolyásolni a bolygója vegyi összetételét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
