Eddig negyvenegy ősi sírt tártak fel a Csiangszu tartománybeli Szucsou városban, amely híres a házak közt kanyargó, hajóval járható csatornákról, a pagodáiról és kertjeiről, és a kínai selyemipar egyik fontos központja.
A régészek egy beruházáshoz kapcsolódóan kezdtek feltárni egy hatalmas, kétezer négyzetméter alapterületű temetkezési helyet, úgynevezett kurgánt, amelynek a magassága helyenként a 6 métert is elérte. Az egymásra rétegződő sírok hat különböző dinasztia korából származnak. A legkorábbi temetkezés a Keleti, avagy kései Han-korból (Kr.u. 25-220) való, de napvilágra kerültek a Tang (618-907), a Szung (Song/960-1279), Ming (1368-1644), valamint a Csing (Qing/1644-1912) dinasztia idejéből származó sírok is.
Csang Tie-csün (Zhang Tiejun) ásatásvezető régész szerint a temetkezések többsége a Ming- és Csing-dinasztia idejéből való, és a feliratok tanúsága családi sírokról van szó. A koporsók többsége az évszázadok folyamán megsemmisült, csupán a legkésőbbi, a Csing kori sírokban maradtak fenn a festésnek köszönhetően. De ezek is igen rossz állapotban vannak: olyan törékenyek, hogy a régészek félelmei szerint akár a legkisebb érintésre elporladhatnak.
A leletanyagot ismertetve a régész elmondta, hogy szép számmal kerültek elő kerámiaedények, porcelántárgyak, bronztükrök, és találtak arany hajtűket is.