Városaik fénye vezethet az idegen civilizációk nyomára

A földönkívüli intelligencia keresése közben eddig a csillagászok főleg rádiójelekre és ultrarövid lézerimpulzusokra vadásztak. Egy friss tanulmányban Avi Loeb (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és Edwin Turner (Princeton University) új technikát javasol, melynek lényege, hogy az idegenek építette városok mesterséges fényeit keressük. A módszer kevés sikerrel kecsegtet, ugyanakkor nem igényel extra erőforrásokat.

Ahogy a legtöbb SETI-kutatás, úgy ez a módszer is azon a feltételezésen alapul, hogy az idegenek a Földön ismert technológiákat használhatják. Mindez logikus lehet, hiszen a nappali csillagfényben kifejlődött intelligens lények minden bizonnyal mesterséges fényt igényelnek, amikor lakóhelyükön éppen éjszaka van. Nálunk a rádió- és tv-szolgáltatás idővel nagyrészt kábeles, illetve üvegszálas terjesztésre tért át, ugyanez játszódhatott le más lakott bolygókon is. Ennek hatására kevesebb rádiójel kerül ki az űrbe, így az egyik legjobb módszer a többiek megtalálására mesterséges világításuk kimutatása lehet.

Vajon mennyire nehéz észrevenni egy másik bolygón lévő város fényeit? Az biztos, hogy a település fényét meg kell tudnunk különböztetni a közeli csillag ragyogásától. A kutatók szerint a hozzánk érkező sugárzás változása árulkodó lehet. Miközben a bolygó kering a központi égitest körül, tőlünk nézve a Holdéhoz hasonló fázisokon megy keresztül. Létezhetnek egy-egy bolygó esetében olyan fázisok, amikor az éjszakai oldal irányából érkező mesterséges fény intenzitása meghaladja a bolygó által visszavert csillagfényét. Ezek olyan egyedi fénygörbéket eredményezhetnek, melyek jól elkülöníthetőek a természetes eredetű fényváltozásoktól.

A kis jelek detektálása újabb generációs teleszkópokat igényel. Loeb és Turner kiszámította, hogy a mai legjobb távcsöveinkkel egy Tokió méretű metropolisz fényeit legfeljebb a Kuiper-öv távolságában tudnánk észlelni. Az ugyan eléggé valószínűtlen, hogy a Plutón vagy valamelyik törpebolygón idegen városokra bukkannánk, de a technológia fejlődésével egy-két évtizeden belül tesztelhetővé válik az elmélet - az addigra talán már tucatszámra ismert, Föld-méretű exobolygókon.