A korábban véltnél sokkal jobb repülők a szúnyogok: akár 150 méterre is elrepül egy éhes nőstény a kikelési helyétől – fedezték fel holland kutatók. A kutatóknak azért volt szükségük a szúnyogok repülési hatósugarára, hogy lakott területtől kellően messze épülhessen egy 1700 hektáros víztározó az ország északi részén.
Korábban tudósok úgy becsülték, hogy miután a vérszívók kikelnek a petékből, ötvenméteres körzeten belül maradnak. A 150 méteres táv pontosításához a hollandok mintegy 40 ezer szúnyogot használtak és egy jókora mezőt.
50, 100 és 150 méteres koncentrikus körökben szúnyogcsapdákat állítottak fel, a középpontból pedig szúnyogokat engedtek szét. A nap végén megszámlálták, hogy mennyi szúnyog akadt fenn a csapdákon. A kutatók megdöbbenésére nem az 50 méteres távnál lelték a legtöbb szúnyogtetemet, hanem a 150-esnél, méghozzá a döntő többséget: az állomány 80 százaléka jutott el odáig.