Kiderült, miért nem érzi a fájdalmat a világ legcsúnyább állata
További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
A Kelet-Afrikában honos, föld alatti üregekben élő, költőien csúf állat, a csupasz turkáló (más néven sivatagi vakondpatkány, tudományos nevén Heterocephalus glaber) különleges képességei régóta izgatják a tudósok fantáziáját. Most sikerült megfejteni az egyik meghökkentő tulajdonságának titkát.
A szinte teljesen vak, oxigénben igen ritka környezetben élő állat akár harminc évig is élhet, ami a tízszerese a hasonló testméretű (8-10 centis) rágcsálók várható élettartamának. Emellett immúnis a rákra, és a szervezete nem érzékeli a fájdalmat. Utóbbi tulajdonságának hatásmechanizmusát sikerült most megfejtenie a berlini Max-Delbrück Center kutatócsoportjának.
Fotó: Heidi Hans-juergen Koch
Azt már több kísérlettel igazolták, hogy a csupasz turkáló nem reagál, ha a testébe savat, vagy kapszaicint (az a vegyület, amitől a paprikát csípősnek érezzük) injekcióznak. A tudósok az érzékelésben fontos szerepet játszó nociceptorokban keresték a megoldást, és végül eljutottak addig a Nav 1.7-nek nevezett nátriumcsatornáig, ahol a sivatagi turkáló más reakciókat adott a savra, mint a kontrollcsoportként használt egerek. A csatorna hatékonyan blokkolta a fájdalomszignált, így egyszerűen nem jutott el az állat agyáig, hogy a sav miatt fájdalmat kellene éreznie.
A kutatócsoport visszafejtette a Nav 1.7 csatorna genetikai kódját, és összehasonlította az emberi szervezetben hasonló funkciót vezérlő SCN9A jelű génnel. Ennek a génnek a ritka mutációi okozhatnak embereknél erithromelalgiát (spontán fájdalomrohamokkal járó állapot), de akár teljes immunitást is a fájdalomra. (Ez utóbbi egyébként sokkal rosszabb, mint ahogy hangzik, az ilyen mutációval élő embereknél sűrűn fordulnak elő kisebb-nagyobb sérülések, vágások, zúzódások, mivel a fájdalom érzése nem alakítja ki bennük a reflexet, hogy elkerüljék ezeket.)
A kutatók ezután a két gén közti fő különbséget jelentő három aminosavat beültették az emberi SCN9A génbe. Az így manipulált nátriumcsatornák egyes estekben a laborkísérletekben a csupasz turkálónál tapasztalthoz hasonlóan blokkolták a fájdalomszignál továbbítását sav hatására. Úgy tűnik, az aminosavak a csatorna lezárásán felül abban is szerepet játszanak, hogy kiválasztják, milyen vegyület milyen koncentrációjának hatására kell bekapcsolniuk a blokkoló mechanizmust. A hatást azonban csak savnál sikerült elérni, a kapszaicinre adott fájdalomreakcióban ez a csatorna semmilyen szerepet nem játszik. Így szinte biztosra vehető, hogy a Nav 1.7 lezárása mellett a rágcsálónak még számos módszere van a fájdalom kikapcsolására.
A kutatók abban reménykednek, hogy a csupasz turkáló trükkjeinek kiismerésével az eddigieknél hatékonyabb fájdalomcsillapító gyógyszereket és kezeléseket dolgozhatnak ki.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
