Stabilizálták a fukusimai reaktorokat

280 nap telt el azóta, hogy egy 9-es erősségű földrengés megbénította a japán Fukusima Dai Icsi atomerőművet, majd a földmozgást követő szökőár javíthatatlan sérüléseket okozott benne. A rengést még komolyabb probléma nélkül kibírták a rendszerek, azonban a kisvártatva érkező, tízméteresnél is nagyobb hullámok elsodorták a sérült reaktorokat hűtéséhez az energiát adó tartalék dízelgenerátorokat, ráadásul a hátrahagyott pusztítás az egyre súlyosbodó üzemzavar kezelését is ellehetetlenítette. Ennek következtében a több rektorban felgyűlő hidrogén berobbant, a hat reaktormag közül az 1-es teljesen, a 2-es és a 3-as részlegesen leolvadt. A környezetet ért sugárszennyezés súlyos volt, mert bár a megemelkedett sugárzás mértéke elmaradt a 1986-os csernobili erőmű-katasztrófáétól, hónapokig terhelte a környezetet.

Az elmúlt kilenc hónapban a fukusimai erőművet működtető Tepco szakértőivel együttműködő szakemberek azon dolgoztak, hogy ismét irányításuk alá vonják az elszabadult reaktorokat, és ez a pénteki bejelentés alapján most végre sikerült is. A hideg leállás egy olyan állapot, ahol a fűtőanyagban már nem tapasztalható reakció, és a reaktor hűtővize is tartósan 95 Celsius-fok alatt marad – a japán miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy ezen állapot elérésével, a sérült reaktorok állapotának stabilizálásával végre sikerült elhárítani a veszélyt. „Habár történhetnek váratlan események is, alacsonyan lehet tartani a sugárzás szintjét az erőmű területén” – közölte Noda.

Persze az erőmű környékén még rengeteg a tennivaló: tíz évbe telhet a sérült fűtőanyagok helyzetének rendezése, és még a legóvatosabb becslések szerint is 30 év és 100 milliárd dollár kell a fukusimai erőmű teljes elbontásához, illetve a környezet helyreállításához. A szennyeződést 2 500 négyzetkilométernyi területen kell eltakarítani, ez durván Nógrád megye méretével egyezik meg.

Szivárgás, sugárzás

A jelenlegi állapot tehát végre lehetővé tesz i, hogy már a következő lépéseken is lehessen gondolkozni. Az erőmű lebontásáért felelős bizottságot vezető Jamana Hadzsimu szerint főleg azért bizonytalan még az előttünk álló időszak programja, mert még az sem teljesen tisztázott, hogy milyen állapotban van az erőmű belseje (az ő szavaival élve „azt sem tudjuk, mi van odabent”).

A teljesen leolvadt 1-es reaktorral kapcsolatban például még nagy a találgatás, a kapott adatok alapján az sem lehetetlen, hogy a reaktor a hermetikus védőépület acél falát átégetve valahol az azt körbevevő betonkoszorúban állt meg – de ez sem teljesen biztos. A kiégett érzékelők és a sugárzás miatt megközelíthetetlen helyszíneket csak számítógépes szimulációk, adattöredékek és becslések alapján próbálják felmérni a szakemberek.

A leginkább szembetűnő gond jelenleg a létesítményből folyamatosan szivárgó, radioaktív izotópokkal fertőzött hűtővíz – havonta nagyjából egy ötvenméteres versenymedencényi folyadék tűnik így el. A rések egy részét már megtalálták, de egy 9-es erősségű földrengés jó eséllyel számtalan láthatatlan repedést is létrehozott, ahol a reaktor hűtése miatt keringetett víz bőven elszivároghat, és az erőművet keresztül-kasul behálózó, több száz kilométeres csőrendszert is át kell majd vizsgálni ahhoz, hogy minden problémát elhárítsanak.

A robotokon nem múlik

Ez azonban nem olyan egyszerű, hiszen a Fukusima Dai Icsi területén még számos helyen túl erős a sugárzás ahhoz, hogy embereket küldjenek be. Ilyenkor kap nagy szerepet a Quince nevű robot, amiből összesen hat van a szakembereknek. A leginkább vidám százlábúra emlékeztető, 154 ezer dolláros robotnak nincs ugyan emelőkarja, és forrasztani sem tud, viszont kiválóan küzdi le a lépcsőket, így juttatva el a rá szerelt kamerát az emberi munkaerő és az egyszerűbb robotok által megközelíthetetlen helyekre is. Az üzemi területen uralkodó állapotokra jól jellemző, hogy október huszadikán a 2-es sorszámú Quince-et is ki kellett menteni: a távirányítást biztosító, 500 méter hosszú kábel akadt be egy erősen sugárfertőzött területen, és a szorult helyzeten csak egy másik robot helyszínre vezénylése segített.

Az erőműben keletkezett repedések egy része a reaktorházak olyan részein is lehet, amiket valószínűleg a robotoknak csak egy új generációja tud majd megtalálni. A vízzel elárasztott területeken a hibák javítása azonban nem pusztán Quince továbbfejlesztésén múlnak, a végső felderítésen után kell majd egy olyan ragasztó is, ami ennyire sugárzó környezetben sem mállik szét. Ha ez megvan, már csak azt kell kitalálni, hogyan juttatják el a megoldás két, egyelőre még nem létező komponensét az alkalmazási helyre – a hatalmas sugárzás miatt ugyanis emberek még sokáig nem mehetnek az érzékeny területek közelébe.