A tudósok szerint ez az első alkalom, hogy újra felfedeztek egy kihaltnak hitt állatfajt úgy, hogy hibrid utódjainak genomjában megtalálták genetikai kódját - emelte ki a Current Biology című tudományos folyóiratban a Yale Egyetem munkatársa, a tanulmány szerzői közé tartozó Ryan Garrick. A felfedezés új lendületet ad a Galápagos-szigetek veszélyeztetett teknőseinek megóvásában.
A galápagosi teknősök arról nevezetesek, hogy ők ihlették Charles Darwin evolúciós teóriáját a természetes kiválasztódásról, amikor a brit természettudós a szigeteken járt. A teknősök majdnem 400 kilogrammot nyomnak, hosszuk elérheti akár az 1,8 métert és száz évig is élhetnek. Napjainkban a Galápagos-szigeteken megmaradt tizenhárom teknősfajból többet fenyeget a kihalás veszélye.
Az elefántteknősök eredetileg csak Floreana szigetén éltek, és nem sokkal Darwin 1835-ös galápagosi utazása után haltak ki. A Yale Egyetem kutatói először egy másik faj, az Isabela-szigeten, a működő Wolf-vulkán közelében élő Chelonoidis becki 11 képviselőjének DNS-ben találták meg az elefántteknősök genetikai nyomát. A kutatók szerint az 1800-as években gyakori volt, hogy a kalózok és a halászok egyik szigetről másikra szállították a teknősöket, így elefántteknősök is átkerülhettek.
Az első nyomok arra sarkallták a kutatókat, hogy közelebbről megvizsgálják az Isabela szigetén élő, többségében Chelonoidis becki-ből álló populációt, amelyet több mint hétezresre becsülnek. A kétezer egyedtől vett minták elemzése után következtettek arra, hogy valóban élhetnek még elefántteknősök a szigeten. Végül 84 Isabela-szigeti teknőstől vett minta mutatta azt, hogy genomjuk térképe nem magyarázható másként, mint hogy egyik szülőjük elefántteknős volt.
A kutatók abban bíznak, fellelhetik az egy vagy több élő elefántteknőst, ha pedig mégsem találnak egyetlen ilyen példányt sem, a hibrid utódok játszhatnak kulcsfontosságú szerepet a galápagosi óriásteknős megóvásában.