A sorozatgyilkosságok matematikai képlete
További Tudomány cikkek
-
Hatalmas aranylelőhelyre bukkantak Kínában, ez lehet a Föld egyik legnagyobbja - A Csendes-óceán villámai miatt lehet több zivatar Magyarországon
- Használható fegyver-e a kínai Halálcsillag?
- Megőrülhetett a Balti-tenger magányos delfinje?
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
Amerikai kutatók szerint Andrej Romanovics Csikatilo,ismertebb nevén a „rosztovi csonkító” tevékenysége ugyanazon a matematikai képlet szerint működik, mint a földrengések, a lavinák, és más szórványos természeti csapások. Az új felfedezés magyarázatot adhat arra, hogy miért ölnek a Csikatilóhoz hasonló sorozatgyilkosok.
Mikhail Simkin és Vwani Roychowdhury, a Kaliforniai Egyetem villamosmérnökei megvizsgálták Andrej Csikatilo, minden idők egyik leghíresebb sorozatgyilkosa viselkedését, aki az oroszországi Rosztovban ötvenhárom embert ölt meg 1978 és 1990 között. 1994-ben golyó általi halálra ítélték. Noha volt időszak, amikor Csikatilo közel három évig nem gyilkolt, máskor csupán három napig bírta ki öldöklés nélkül. A kutatók rájöttek, hogy a gyilkosságok látszólag véletlenszerű előfordulása a hatványtörvény (power law) néven ismert matematikai eloszlás szerint működik – írja a LiveScience.
Simkin és Rovchowdhury feltételezi, hogy a pszichotikus hatás során, amely a sorozatgyilkost ölésre készteti, az agyban egyidejűleg nagy mennyiségű neuron stimulálódik. Az agyban egyetlen neuron kisülése képes további több ezer másik neuront stimulálni. Ezek az agyviharok az esetek többségében kis mértékűek és hamar véget érnek, de alkalmanként a neuronok működése túl intenzív. Ez aokozza általában az epilepsziás rohamokat is. Ha Simkin és Rovchowdhury elmélete igaz, Csikatilo gyilkolt, amikor a neuronok tömege átlépte a határküszöbét, máskor viszont, amikor a neuronok a határérték alatt mozogtak, nem ölt meg egy embert sem.
Kattog a gyilkos agya
James Fallon, a Kaliforniai Egyetem neurológusa, aki tanulmányozta pszichopata gyilkosok agyát, azt mondta, az új kutatások jól összehangolódtak a korábbi sorozatgyilkosokkal kapcsolatos megfigyelésekkel, néhányuk viselkedése hasonló a drogfüggőkéhez. Fallon szerint mindkét esetben egyre csak gyűlik a szenvedélyüktől való megvonás, majd elér egy végső pontot, ezután a gyilkosok szabadjára engedik a vágyaikat. Ahogy a drogelvonás, úgy a gyilkolástól való megtartóztatás miatt az agy egyik részében, az amigdalában nagy mennyiségű hormon gyűlhet össze, és ez eredményezheti végül, hogy a gyilkos enged a szenvedélyének. Ez a fajta hormonális óra szabályozza a különböző biológiai ritmusokat, beleértve az alvás és az ébrenlét és a szaporodás ciklusát.
A biológia marionettbábui?
Amanda Pustilnik, a Marylandi Jogi Egyetem professzora szerint a neurológiai kutatás, miszerint egy pszichopata a saját hibás biológiájának áldozata, nem használható fel a bíróságon enyhítő körülményként.
„Amikor rákérdezünk a tárgyaláson, hogy mennyiben bűnös valaki az ügyben, el tudom képzelni, hogy a tettes a tanulmányt hozná fel mentségül, miszerint erkölcsileg nem hibáztatható, még inkább a biológia marionettbábja” – fogalmazott Pustilnik. A professzor szerint azonban ahhoz, hogy a tanulmány eredményeit szignifikánsnak lehessen tekinteni, jóval nagyobb esetszámon kellene elvégezni a kutatást.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
