Szárnya miatt hangtalan a gyöngybagoly

Német kutatók megfejtették, mitől képesek a gyöngybaglyok szinte teljesen csendben vadászni. A lopakodó üzemmód fő titka, hogy a madarak lassan, kevés szárnycsapással repülnek. Ezt képességüket szárnyuk alakjának és méretének köszönhetik. Thomas Bachmann, a németországi Darmstadti Műszaki Egyetem kutatója eredményeit a Society for Integrative and Comparative Biology Charlestonban (USA, Dél-Karolina) rendezett éves konferenciáján mutatta be.

Mivel a gyöngybagoly leginkább éjjel vadászik, főleg hang alapján határozza meg áldozata elhelyezkedését – magyarázta a szakember a BBC-nek. Halk röpte elősegíti, hogy meghallja a pockok surranását, és egyben csökkenti annak esélyét, hogy a zsákmány meghallja közeledtét.

Bachmann minden apró részletre vonatkozóan megvizsgálta a baglyok szárnyfelépítését, hogy kiderítse, mi teszi lehetővé a lassú és halk repülést. Nemcsak a tollazatot vizsgálta, hanem háromdimenziós képeket is készített a szárny csontozatának felépítéséről. Mint kiderült, a titok nyitja a szárnyak nagyfokú íveltségében rejlik. Ezáltal minden egyes szárnycsapás nagyobb felhajtóerőt generál – a levegő áramlása ugyanis felgyorsul a hajlított szárny felső oldalán, így csökkentik a nyomást. A szárny pedig szinte magától emelkedik az alacsonyabb nyomás felé. 
A szárnyak tollvégei is különlegesen finom kidolgozásúak, csökkentik a repülés alatt esetlegesen keletkező hangos turbulenciát. Az egyes tollak közti súrlódás hangja is minimalizálódik selymes felületüknek köszönhetően.

Emellett a bagoly egész testét igen sűrű tollazat borítja, több tolla van, mint bármely más, hasonló termetű madárnak. A puha, tömött tollazat pedig elnyeli a madarak repülés közben kiadott hangjait. Bachmann és csapata arra törekednek, hogy a gyöngybagoly szárnyfelépítéséről nyert információkat új, jóval halkabb repülőgépek kifejlesztésére lehessen felhasználni.