Német kutatók rájöttek, miért terjedt el aránylag gyorsan az argentin teknős: valószínűsíthető, hogy árvizek idején a Desaguadero folyó uszadékain szörfölve tett meg jelentős távolságokat dél felé, így legfeljebb tízezer év alatt ezer kilométerrel tolta ki elterjedési határát.
Első ránézésre nem tűnik nagy teljesítménynek évi száz méter leküzdése, de a teknőspopulációk elterjedési határainak mozgását figyelembe véve szokatlanul kiugró ez az érték. A kutatást vezető drezdai Senckenberg Kutatóintézet professzora, Uwe Fritz elmondása szerint Európában a teknősök még mindig ott találhatók, ahol a legutóbbi jégkorszak fagya elől megmenekültek – közölte a Stern internetes kiadása a Zoologica Scripta című szaklapban megjelent kutatásra hivatkozva.
Fritz dél-amerikai, amerikai és osztrák kollégáival együtt a páncélos hüllők örökítőanyagának vizsgálatával jött rá, hogy az argentin teknős három eddig ismert faja valójában csupán egy. Eddig a Chelonoidis chilensis, a Chelonoidis donosobarrosi és a Chelonoidis petersi fajokra osztották, az állatok örökítőanyaga között azonban csupán olyan csekély eltéréseket állapítottak meg a kutatók, hogy úgy vélik, egyetlen fajról van szó.
Ezenkívül arra is fényt derítettek, hogy a déli féltekén a teknősök genetikai változatossága dél felé megcsappan. Az egyenlítő ez esetben tükörként hat, az északi féltekén ugyanis szintén csökken a genetikai sokféleség a szélességi fokok növekedésével.