Az első fotók a 298 millió éves erdőről
Hermann Pfefferkorn, a Pennsylvaniai Egyetem paleobotanikusa szerint az erdő egy elképesztő időkapszulának is beillik, az erdőről tanulmányt közlő kutatók a perm időszak pompeji vegetációjaként emlegetik. A 298 millió évvel ezelőtti vulkánkitörések ugyanis az egész erdőt hamu alá temették, ami nagyban hozzájárult a kivételes épségének megmaradásához. Ez sokban hasonlít a Pompejiben talált leletekhez, mivel az olasz várost az erdőhöz hasonlóan konzerválta a vulkáni hamu. Az erdő területe körülbelül ezer négyzetméter, a kutatók pedig úgy vélik, hogy a vulkánkitörés után napokig hullhatott rá a hamu.
Eddig hat facsoportot sikerült elkülöníteniük; egyes ősfák magassága a 24 métert is meghaladja. Ezek egy része a pecsétfák, mások pedig a Cordiatesek nemzetségébe tartoztak, de a Noeggerathialesekhez tartozó növényeket is felfedeztek, melyek mára teljesen kihaltak.