80 őstulokból lett az emberiség marhaállománya
A francia, német és brit kutatóknak iráni régészeti feltárásokon sikerült marhacsontokból DNS-molekulákat kivonniuk. A feltárások leletei abból az időszakból származnak, amikor az emberiség épphogy elkezdett növénytermesztéssel foglalkozni, a lelőhelyek pedig olyan területen vannak, amelyeken először háziasítottak őstulkokat. A tudósok összevetették az ősmarhák DNS-ét a mai szarvasmarhákéval, számítógépes szimulációs modellel kitöltötték az időűrt, és arra jutottak a DNS-szekvenciák nagyfokú hasonlósága miatt, hogy igen csekély számú, mintegy 80 példánytól származik a világ összes marhája.
A kutatók dolgát nehezítette, hogy meleg égövben rendkívül ritka a megbízható kőkori DNS, mivel a molekulával hamar végez a hőség. Ez az oka, hogy elsőként mamutok DNS-ére sikerült szert tenni, mivel azok maradványai hidegebb éghajlatú területeken kerültek elő.
A tudósok igen meglepőnek találják, hogy milyen kisszámú populációtól ered a mai szarvasmarha-állomány, mivel őstulkok nemcsak a Közel-Keleten kóboroltak, hanem szerte Ázsiában és Európában.
"Sokkal testesebbek voltak, mint a mostani marhák és vadabbak. Befogni őket nem lehetett könnyű, és ha sikerült is élve rabul ejteni egyet-egyet, gondozásuk, etetésük szintén nagy kihívás volt, nem beszélve szaporításukról, mígnem idővel kisebbek lettek és kezesebbek" – mondta Joachim Burger, a Mainzi Egyetem tudósa, a tanulmány egyik szerzője a physorg.com udományos honlapnak.
A régészeti feltárások szerint egyébként nemcsak a marhát, hanem a kecskét, a juhot és a disznót szintén a Közel-Keleten háziasították, ám hogy hány őspéldányból, arra sokkal nehezebb felelni – jegyezte meg Jean-Denis Vigne francia kutató, a tanulmány egy másik szerzője.