Miért maradt el a szumátrai cunami?

Szerdán, helyi idő szerint délután fél három után nyolc perccel hatalmas földrengés rázta meg Indonéziát. A szeizmológiai állomások a Richter-skálán 8,6-ra tették a rengés erejét, ami a modern idők 13. legerősebb földmozgásának számít – a rengés energiája egy nagyságrenddel nagyobb volt, mint a történelem legpusztítóbbjaként számon tartott 2010-es haiti földrengésé volt, ami 316 ezer áldozattal járt. A rengés centruma Szumátra szigetétől nagyjából 430 kilométerre nyugatra, a tenger alatt volt, nagyon közel a 2004-es nagy indonéz földrengés középpontjához.

A nyolc évvel ezelőtti karácsonyi katasztrófa óta tudja a világ, mit jelent egy ilyen nagy erejű földrengés a tenger alatt: cunamit. A 2004-es rengés keltette szökőárban 230 ezer ember halt meg, és milliók váltak hajléktalanná az Indiai-óceán partvidékén, összesen 14 országban. Bár a mostani rengés ereje kicsit elmaradt az akkoritól, nem csoda, hogy mindenki a nyolc évvel ezelőtti szökőár helyenként harmincméteres hullámaira asszociált, és a földmozgás után cunamipánik uralkodott el az Indiai-óceánon. Az amerikai Pacific Tsunami Warning Center hawaii-i központja néhány perccel a rengés után adott ki cunamifigyelmeztetést először az Indiai-óceán szigetei és a partvidéki régiók számára, később a Csendes-óceánon, egészen az amerikai nyugati partvidékig riasztást adtak ki, Thaiföldön néhány régióban az evakuálást is megkezdték.

A szökőár azonban nem jött, az óceán szinte teljesen nyugodt maradt. 30 és 90 centi közötti, technikailag cunamiszerű (vagyis periodikus, és a parthoz közeledve egyre nagyobb) hullámokat regisztráltak csak Indonézia Banda Aceh tartományában, az epicentrumhoz legközelebbi partoknál.

Bár a rengés epicentruma nagyon közel volt a 2004-eshez, és az energiája is óriási volt (az elmúlt ötven évben csak a tavalyi japán, a 2004-es szumátrai, és a 2010-es chilei volt erősebb), szeizmológusok szerint teljesen más típusú volt, mint a nyolc évvel ezelőtti – a közeli szigeteken és partvidékeken élők legnagyobb szerencséjére. 2004-ben úgynevezett szubdukciós rengés következett be, egy törésvonal mentén két tektonikus lemez egymásnak ütközött, és az egyik begyűrődött a másik alá. Az ilyen rengéseknél a földkéreg óriási darabjai mozdulnak el függőlegesen és oldalirányban egyaránt, megmozdítva a felettük levő, akár több ezer méter vastag víztömeget is. Ez kinn a nyílt vízen még egyáltalán nem látványos, a hullám esetenként csak néhány centi magas; csakhogy a szél keltette hullámzással ellentétben nem csak a felületen mozog a víz, hanem az óceán egész mélységében (ezért lesz a hullám annál nagyobb, minél sekélyebb vízbe ér).

A mostani földrengés nem ilyen volt, hanem úgynevezett strike-slip típusú, ez azt jelenti, hogy a két tektonikus lemez elcsúszik egymás mellett. A szárazföldön az ilyen rengés is borzalmas pusztítást tud véghezvinni, a történelem egyik leghíresebb földrengése, a San Francisco városát porig romboló 1906-os is ilyen volt, és az egész Kalifornián végighúzódó Szent András-törésvonal is ilyen típusú tektonikai képződmény. A tenger alatti rengéseknél azonban a függőleges mozgási komponens hiányában a víztömeg sokkal kisebb mértékben veszi át a földmozgás mozgási energiáját, mint a szubdukciósnál – ezért marad most el a pusztító szökőár.