Hormonoktól világítanak a törpecápák

Egy apró, tenyér méretű állat, a kis szemű törpecápa (Squaliolus aliae) meglepő képességgel bír: ragyog a hasa. Tajvani és belga kutatók tanulmánya azt is megmutatta, hogy az állat ezzel a képességgel az ragadozók elől bujkál. A legfeljebb 22 centiméteresre megnövő cápa az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati vizeiben él.

A kutatók szerint az állat a photophore nevű fénykibocsátó szervét használja a világításhoz, ezt az elméletet azonban még sosem tesztelték. „Azt sem tudtuk, hogy a cápáknak ez a szerve tényleg képes-e fénytermelésre” – mondta el Julien Claes a belga Université catholique de Louvain kutatója.

A The Journal of Experimental Biologyban megjelent kutatás szerint a biolumineszcencia segítségével az állatok a Napnak, Holdnak, vagy csillagoknak álcázzák magukat, így a felfelé leskelődő ragadozók nem veszik észre őket.

A tanulmányhoz Claes és kollégája a tajvani Hsuan-Ching 27 felnőtt egyedet fogott be Tajvan partjainál, majd egy akváriumba vitték őket. A laborban a tudósok bőrmintákat vettek az állatoktól, és letesztelték, hogyan reagálnak azokra a különböző vegyi anyagokra, amelyekről tudjuk, hogy olyan biológiai jelenségek kiváltói, mint például a fénylés.

Meggyőződtek róla, hogy a melatonin nevű hormon okozza a cápák bőrének világítását. Kiderült az is, hogy azok a neurotranszmitterek, amelyek mélytengeri csontos halak világítását okozzák, nem csinálnak semmit a törpecápa bőrén. Amikor a tudósok a prolaktin nevű hormont juttatták a mintákba, a ragyogás elhalványult.

A lámpás cápáknál a prolaktin 30 perc hosszú fénykitöréseket okoz, amelyeket az állatok kommunikációra használnak fel. Az álcázáshoz használt folyamatos ragyogás kiváltásához viszont a töprevápák a melatonint használják. A két cápa közti különbség valószínűleg azt jelenti, hogy törpecápa csak álcázáshoz használja fényességét, de nem tud vele kommunikálni. A kutatók szerint a cápák egy közös őstől örökölték világító képességüket