Keszonbetegség gyötörte a halgyíkokat

Keszonbetegségben szenvedhettek az ichthyosaurusok (halgyíkok) – állítják a Kansasi Egyetem paleontológusai, akik tanulmányukat a Naturwissenschaften legújabb számában tették közzé. A halgyíkok tüdővel lélegző tengeri hüllők voltak.

Az Ichthyosauridae család 245 millió évvel ezelőtt jelent meg. Testhosszuk körülbelül 2,5 méter, testtömegük körülbelül 150 kilogramm lehetett. Törzsük kecsesen áramvonalas volt és izmos, a mellső végtagok uszonyszerűvé alakultak, úszásra és irányításra egyaránt szolgált. A hátsó végtagok elcsökevényesedtek, de még megvoltak. A hátuszony a cápákéhoz hasonlóan háromszög alakú volt, így biztosította az állat egyensúlyát a vízben. A csőrszerűen megnyúlt állkapcsokban több sor kisméretű fog sorakozott. Szemeik nagyok voltak a pupillát szarulemez erősítette, ezért az állat a zavaros vízben is jól látott.

Az állatok a farokúszó erős csapásaival hajtották magukat előre, és nagy sebességre voltak képesek. Viszont, ha túl gyors volt az emelkedés a mélyből a sekélyebb vizekbe, a  halgyíkoknál keszonbetegség (dekompressziós betegség) alakult ki, erről tanúskodnak sérült csontjaik – írja a New Scientist tudományos hírportál.

Menekültek

Bruce Rothschild, a Kansasi Egyetem paleontológusa kutatócsoportjával ichthyosaurus-csontok ezreit vizsgálta meg, amelyek a triász-, jura-, valamint a krétakorból származtak. Míg a triászkori halgyíkoknál nem találtak keszonbetegségre utaló elváltozásokat, a jura és a kréta időszakból származó ichthyosaurusok 15-20 százaléka szenvedett dekompressziós betegségben.

Bruce Rothschild szerint azért voltak a későbbi földtörténeti korokban élő halgyíkok hajlamosabbak a keszonbetegségre, mert a jura időszakban jelentek meg a hatalmas tengeri ragadozók, és a halgyíkoknak előlük való menekülés közben kellett túl gyorsan a felszínre emelkedniük.