Egy 16. századi koreai múmia vizsgálata során fejtették meg a hepatitisz B vírus ősi változatának genetikai kódját izraeli és dél-koreai tudósok. A gyermekmúmia viszonylag jó állapotban fennmaradt belső szervei lehetővé tették, hogy a jeruzsálemi Héber Egyetem és a Hadassza Orvosi Központ, valamint a Dankook Egyetem és a szöuli Dél-Koreai Nemzeti Egyetem kutatói szövetmintát vegyenek a májból. A kutatók elvégezték a májszövetben talált vírus szekvenálását és arra a következtetésre jutottak, hogy a hepatitisz B Délkelet-Ázsiában elterjedt C2 genotípusáról van szó.
A tudósok összehasonlították a vírus ősi és jelenkori genetikai felépítését, ami alapján következtetni lehet a genetikai kódban lezajlott mutációkra és környezeti hatásokra. Az adott időszakra jellemző mutációs rátából kiindulva a kutatók úgy vélik, hogy a múmia szöveteiből rekonstruált hepatitisz B vírus DNS-ének eredete háromezer és százezer év közötti időszakra vezethető vissza. A tudósok a Hepathology című folyóiratban közzétett cikkükben kiemelik: a hepatitisz B ősi vírusának tanulmányozása segít megérteni a kórokozó evolúcióját és elterjedését: valószínűleg Afrikából érkezett Kelet-Ázsiába és Ausztráliába, ahol a májzsugor és májrák legfőbb kiváltója lett.
A hepatitisz B vírus testnedveken és véren keresztül fertőz, így terhes anyák megfertőzhetik magzatukat, de történhet fertőzés nemi érintkezés, vagy kábítószerek intravénás beadása során is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint körülbelül négyszázmilliónyian lehetnek a hepatitisz B vírusának hordozói, különösen elterjedt a kórokozó Afrikában, Kínában és Dél-Koreában, ahol a lakosság 15 százaléka vírushordozó. Az utóbbi években az újszülöttek beoltása Izraelben és Dél-Koreában jelentősen csökkentette a betegség gyakoriságát - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
