UV-B sugárzás: bőrrák és helyszínelés

Keddtől extrém, 8,4-es UV-B sugárzás éri Magyarországot (a nálunk használatos, a nemzetközinél szigorúbb UV-skála szintjeit az alábbi táblázat tartalmazza). Az UV Awarness előrejelzése szerint a kiemelkedően magas értékek egész héten velünk maradnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat ezért hivatalos figyelmeztetést [PDF] adott ki, és azt kéri, hogy amennyiben lehetséges, napközben 11 és 15 óra között mindenki kerülje a napozást.

Vállat takaró póló, szalmakalap, illetve fényvédő krém használata mindenképpen javasolt. Normál bőrtípusnál már 15-20 perc napon tartózkodás esetén is bőrpír (bőrreakció, égés, amely 24 óra múlva is jól látható) keletkezhet.

Az UV az Ultraviolet Radiation, azaz az ibolyántúli, közismertebb nevén ultraibolya sugárzás rövidítése. UV-sugárzás a látható fényénél kisebb – ebből következően nem látjuk –, a 200–400 nanométeres tartományba eső elektromágneses sugárzás, ami leginkább a Napból ér minket. Az UV-sugaraknak rengeteg élettani hatásuk van, bőrrákot, a bőr idő előtti öregedését, szürkehályogot, szemrákot, hóvakságot okozhatnak, valamint gyengítik az immunrendszert.

Minél, annál

Erőssége több tényezőtől függ, például minél magasabban van a Nap az égen, annál nagyobb az UV-sugárzás szintje, de nem mindegy, az sem, melyik szélességi körön tartózkodunk éppen: minél közelebb vagyunk az egyenlítőhöz, annál magasabb a sugárzás. Felfelé haladva hasonló a helyzet, a sugárzás szintje ezerméterenként öt százalékkal növekszik.

Valamennyire a felhőzet is befolyásolja az UV-szintet, minél kevesebb a felhő, annál erősebb, viszont normál felhőtakaró alatt is magas lehet. Fontos tényező a felszíni visszaverődés is. Sok felület visszaveri az UV-sugárzást, és ez hozzáadódik a hatáshoz. A fű, a talaj és a víz kevesebb mint 10 százalékát veri vissza az UV-sugárzásnak, a száraz homok 15 százalékot, a tengeri tajték 25 százalékot, a friss hó pedig több mint 80 százalékot. Vékonyabb ózonrétegnél még több UV-sugárzás éri a földfelszínt.

Bár az ibolyántúli sugárzás emberi szemmel nem látható, a legtöbb ember tisztában van a hatásával a napozás okozta leégésnek köszönhetően. A közepes ultraibolya sugárzás (280 nanométer felett és 315 nanométer alatt) 97 százalékát elnyeli az ózonréteg, atmoszféra nélkül sokkal veszélyesebb lenne az élőlényekre. Az légkör szűrése után a Nap hozzánk érkező összes energiájának körülbelül 3 százaléka marad az ibolyántúli részből. A leégésért, és egyben a D-vitamin beépüléséért egy még kisebb rész felelős, 295 és 297 nanométer között.

UV-ABC

Az ultraibolya sugárzást hullámhosszától függően további kategóriákra osztjuk, mindegyik máshogy káros az egészségre. A földfelszínt érő UV sugárzás körülbelül 95 százaléka a 315-400 nanométer között elhelyezkedő UV-A. Ez mélyebben hatol a bőr alá, mint az UV-B, ezért nagy mennyiségben DNS-károsodást okozhat, öregíti a bőrt, bőrrákot okoz, és roncsolja a szemet. Nem égünk le tőle, viszont fontos olyan napvédő szert használni, amely az A változat ellen is jó. Egyes szoláriumok viszont nagymértékű UV-A sugárzást bocsátanak ki, nem véletlen, hogy több országban tiltják a kiskorúaknak, hogy szoláriumozzanak.

Az UV-B sugárzásnak a 280-315 nanométeres tartományban elhelyezkedő sugárzást nevezzük. A UV-B nem megy mélyen a bőr alá, a külső retege, a felhám nagy részét elnyeli. A leégéseket leginkább az UV-B okozza, és a bőrráknak  is ez az elsődleges oka. Az UV-B felelős a rosszindulatú melanoma fejlődéséért is, amely halálos lehet, ha nem diagnosztizálják és kezelik időben. Az UV-B sugárzás körülbelül 90 százalékát elnyeli az ózonréteg, a vízpára és a szén-dioxid. Mivel az ózonréteg vastagsága nem egyenletes, az UV-B sugárzás erőssége is nagyban függ tőle.

Az UV-C sugárzás 100 és 280 nanométer közé esik, ez a legveszedelmesebb a három közül, viszont megfogja a ózonréteg, ezért nem éri el a földfelszínt. Az ózonréteg folyamatos rongálása klórozott szénhidrogénekkel és halongázokkal azonban valós veszéllyé változtatja az UV-C sugárzás problémáját – először Ausztráliában, amely fölött az ózonréteg viszonylag vékony.

Ápol vagy eltakar

Az angol irodalomban hatásmechanizmusa alapján megkülönböztetik az úgynevezett sunscreen (napvédő) és a sunblock (napblokkoló) termékeket, a marketingesek viszont – hibásan – össze-vissza használják őket. A napvédő szó eredetileg olyan termékeket jelől, amelyek kémiai reakcióval más hullámhosszúra módosítják az ibolyán túli sugarakat, mielőtt elnyelné azokat a bőr.

Ezek a termékek általában védelmet nyújtanak az UV-A és az UV-B sugárzás ellen is. Kémiai összetevőik azonban romlanak a napsugárzás hatására, ezért némi sugárzás elérheti a bőrt. Néhány krém egyáltalán nem nyújt védelmet az UV-A sugárzás ellen, ezért érdemes jól megnézni a dobozt és napjában többször utánakenni a már felvitt mennyiségnek.

A sunblock típusú termékek máshogy működnek: megakadályozzák, hogy a napsugarak elérjék a bőrt. Visszaverik, elnyelik, vagy megváltoztatják a káros sugarak szerkezetét. Ilyet szétkenve a bőrünkön fehér folyadékot láthatunk, igaz, nanotechnológiával mára megoldották, hogy egyes összetevők ne látsszanak, ezért akár a fehér folt is elmaradhat.

A faktorszám nem elég

A faktorszám elvileg azt mutatja meg, mennyire véd egy naptej a leégéstől. Pontosan ennyit, és nem többet: mint már tudjuk, a leégést az UV-B sugárzás okozza, ezért a faktorszám semmilyen információt nem ad arról, milyen védelmet nyújt az adott termék az  UV-A ellen.

A magasabb érték nagyobb védelmet jelent, azonban csak azt mutatja, mennyire blokkolja az UV-B-t, így a legmagasabb faktorszámú doboz is rejthet UV-A-t ki nem szűrő, veszélyes naptejet. Ráadásul a faktorszám emelkedése sem jelent akkora védelmet, mint gondolnánk: a 15-ös faktorszámú krém az UV-B sugarak 93 százalékát blokkolja, a 30-as pedig 97 százalékát.

Bár a naptejek alkalmazása különböző lehet (ezért mindig érdemes elolvasni az utasításokat), néhány dolog általában megállja a helyét velük kapcsolatban: körülbelül 15-30 perccel a napozás előtt érdemes felvinni a száraz bőrre, majd kétóránként újra kenni. Szintén meg kell ismételni a kenést törölközés, úszás vagy erős izzadás után.

Miből van a naptej?

A napvédők (sunscreen) egyik gyakori fizikai összetevője a titán-dioxid, amely védelmet nyújt az UV-B és a rövidhullámú UV-A ellen, de a hosszúhullámú UV-A ellen nem. A bőrt nem irritálja. A cink-oxid sokkal átfogóbb védelmet nyújt, az UV-B és a legtöbb UV-A sugázás ellen is, a fizikai védelmek közül ez a legjobb.

A napvédők kémiai összetevői nagyon változatosak lehetnek. Nagy részük elnyeli (abszorbeálja) az UV-sugarakat, megfelelő hatásukhoz azonban 20-30 perc kell, míg a fizikai összetevők egyből védelmet nyújtanak. Néhányan allergiásak a kémiai összetevőkre, irritálja a bőrüket, ég a szemük tőle.

Helyszínelőktől a bogárcsapdáig

Az ibolyántúli sugárzásnak számos hasznos oldala is van. A legrövidebbtől a hosszabb felé haladva, a 13,5 nanométeres hullámokat a nyomdászatban használják az úgynevezett litográfiai eljáráshoz. A 230-365 nanométer közötti tartomány az UV-s azonosításé, a csak UV-s lámpákkal látható, például pénzeken és bankkártyákon elhelyezett biztonsági jelek ezen a hullámhosszon vannak. 230-400 nanométer közötti sugártartományban különböző optikai szenzorokat készítenek.

Az ibolyántúli sugárzás alkalmas felületek és a víz fertőtlenítésre is, ez a 240-280 nanométer közötti tartomány (a DNS abszorpciós csúcsa 260 nanométer). Aki látott már bármilyen helyszínelős sorozatot, az tudja, hogy látványossága miatt a filmesek egyik kedvence, amikor a nyomozók UV-fénnyel borítják be a szobát, hogy felfedezzenek az ágyon és a falon mindenféle szabad szemmel nem látható foltokat. Ez egyrészt a 200-400 nanométer közötti tartomány lehet, amely a kábítószerek kimutatására alkalmas, valamint a 270-360 nanométer közötti, ahol szintén a kábítószer kimutatásán kívül fehérjeanalízist és DNS-szekvenálást végeznek.

A 280-400 nanométert a sejtek megjelenítésére használják a kutatók, míg a 300-320-as tartomány a fényterápia hullámhossza. Polimerek és festékek megszilárdítására való, de 300-400 nanométer közé esik a solid-state lightningnak nevezett ledes világítás hullámhossza is. Legismertebb alkalmazása talán 350-370 nanométeres közötti sugárzást kibocsátó bogárcsapda (a legyek ellen a 365 nanométer a leghatékonyabb).

Az UV tartományt használják a csillagászatban is, mivel a nagyon forró tárgyak abban a tartományban is sugároznak, más típusú képek is készíthetők, de ezzel törlik a számítógépekben található memóriatípust, az EPROM-ot (erasable programmable read only memory) is.