A férfi és a nő múmiáját több mint egy évtizede fedezték fel a Külső-Hebridákhoz tartozó South Uist-szigeten, a Cladh Hallan-i lelőhelyen, egy Kr.e. 11. századi falu házai alatt. A holttesteket magzati pózban helyezték végső nyugovóra 300-600 évvel a haláluk után.A csontvázak állapota és szerkezete alapján a tudósok már korábban megállapították, hogy a testeket a tőzegmocsárban csak annyi időre helyezték el, míg konzerválódtak, majd kiemelték őket, és csak évszázadokkal később temették el újra.
Terry Brown, a Manchesteri Egyetem régészprofesszora szerint azonban voltak arra utaló jelek, hogy a mocsári múmiák esete sokkal bonyolultabb, mint első látásra tűnt. A női csontváz esetében az állkapocscsont feltűnően nem illett a koponya többi részéhez, így Mike Parker Pearson, a Sheffieldi Egyetem kutatója javasolta a DNS-vizsgálatokat. A DNS-mintákat a női csontváz állkapocscsontjából, a koponyájából, a felső és alsó végtagjaiból vették, az eredmények arról tanúskodtak, hogy a földi maradványok több különböző személytől származtak, olyanoktól, akik semmiféle rokonságban nem álltak egymással. Míg a nő esetében a csontok körülbelül egyazon időből származtak, a férfimúmia alkotóelemeinek egykori tulajdonosai között több száz év a korkülönbség.
A tőzegmocsár savas, oxigénhiányos közeg, ami meggátolja a baktériumokat, hogy lebontsák a szerves anyagokat. Másrészt a savas közeg megtámadja a kalciumalapú anyagokat, így a mocsári múmiák esetében jobb állapotban maradnak fenn a lágy szövetek, mint a csontok. A két mocsári múmia csontváza még mindig igen jó állapotban van, megőrződtek az ízületek, vagyis még azelőtt emelték ki őket a lápból, hogy a váz károsodhatott volna, de a lágy szövetek már konzerválódtak. Amikor a múmiákat a földbe temették, a szövetek kezdtek el lebomlani.A kutatók nem tudják, hogy mi célt szolgáltak a múmiák - lehet, hogy ilyen módon akartak létrehozni egy jelképes őst, aki az egész törzset jelenítette meg.