Milliárdokba kerülne az űrbéli bányászat
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Talán sokan hallottak már a Planetary Resources nevű cégről, amelynek létrehozói földsúroló kisbolygókon bányásznának. Első lépésként 23 centiméter átmérőjű távcsövek hálózatát hoznák létre a felhasználásra alkalmas földsúroló kisbolygók felkutatására. Vízben gazdag égitestek után kutatnának, amiket Föld vagy Hold körüli pályára állítanának. A vizet a világűrben termelnék ki, és ott is raktároznák. Az űrhajók és a bányagépek meghajtásához a vízbontás során keletkező hidrogént használnák fel. A végső cél a kisbolygókban található ércek, például a platina, a vas, az alumínium és a réz kitermelése lenne, amelyeket esetleg még a világűrben használnának fel.
A mérnökök fantáziájának nincsenek határai.
Hogy mindez mennyi idő alatt sikerülhet? A tervek szerint a platina kitermeléséig nagyjából 10-15 év múlva jutnak el. Persze sokakban felmerül a kérdés, hogy a nagyszabású terv egyáltalán megvalósítható-e, vagy inkább a tudományos fantasztikum világába tartozik. Ha valaki nem próbálja meg, sosem derül ki. Az biztos, hogy a merész vállalkozóknak sok technikai nehézséget kell leküzdeniük, és ha sikerrel is járnak, még sok idő telik el, mire a befektetésük megtérül.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy az alapítók egyszerű sci-fi rajongók, lássuk, kik is tartoznak közéjük. Az ötletgazda John S. Lewis, az Arizonai Egyetem nyugalmazott planetológus professzora, komoly szakmai csapat támogat: Chris Lewicki a NASA korábbi mérnöke, aki egyebek mellett a Mars Exploration Rover marskutató program repülésirányítója is volt; Tom Jones amerikai asztronauta, a planetológia doktora; Sara Seager, az MIT planetológus professzora.
Mellettük persze felbukkannak üzletemberek is, például Peter H. Diamandis az X Prize Alapítvány elnöke. Az általa alapított X Prize 2004-ben 10 millió dollárral jutalmazta a SpaceShipOne űrrepülőgép kifejlesztőit, akik elsőként küldtek három ember befogadására alkalmas járművet 100 kilométeres magasságba, két hét leforgása alatt kétszer. De a csapattal tart James Cameron amerikai filmrendező és forgatókönyvíró, Eric Schmidt, a Google volt vezérigazgatója, Larry Page, a Google egyik alapítója, valamint Charles Simonyi magyar származású űrturista.
A cég alapítása után természetesen mások is elkezdtek számolgatni. Egy tanulmány szerint egy alig 7 méteres kisbolygó Föld körüli pályára állításának jelenlegi költsége 2,6 milliárd dollárba kerülne, és ebben nincs benne a bányászat költsége, ami más számítások szerint újabb egymilliárd dollárt emésztene fel.
Jelenleg ilyen kondíciók mellett nem éri meg az űrbéli bányászat, de a mondat elején ott van a kulcsszó: jelenleg. A nyersanyagok ára az elmúlt 10 évben drámai módon emelkedett, és ez a folyamat valószínűleg folytatódik, egyrészt a feltörekvő kelet-ázsiai, később pedig afrikai országok igényei, másrészt a földi nyersanyagkészletek kimerülése miatt. Nem véletlen, hogy hazánkban is több bányát újra megnyitottak az elmúlt években, illetve felmerült a mecseki uránbányászat felújítása is.
Ennek fényében már nem tűnik akkora pénzkidobásnak az űrbéli bányászatba fektetni, pláne, ha az ember vagyonába belefér pár százmillió vagy milliárd dollár kockáztatása. Bár kétség kívül magas kockázatú befektetésről van szó, benne van az igen magas haszon lehetősége is, mert aki csak 10-20 év múlva ébred, amikor már papíron is megéri az űrbéli bányászat, az reménytelenül le lesz maradva azok mögött, akik már túl vannak a technológia évtizedes kifejlesztésén.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
