A kutatók körülbelül hetvenezer, Olaszország északi részéből származó borostyáncseppet vizsgáltak át, és háromban fedeztek fel parányi maradványokat. Az elemzések során kiderült, hogy a fosszíliákban konzerválódott két mikroszkopikus nagyságú atka és egy légy. Az atkák olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem is láthatók, és az őslégy is parányibb, mint egy mai muslinca.
A tudósok vizsgálatai szerint a rovartetemek a triász korból származnak. Ez a mezozoikum legkorábbi időszaka, amely a legújabb rétegtani vizsgálatok szerint 249 millió éve kezdődött és 200 millió éve ért véget. A maradványok tehát százmillió évvel öregebbek az eddigi, ugyancsak borostyánkőben vagy fagyantában talált rovarfosszíliáknál.
Ilyen rovarokat többnyire inkább kőzetekben fedeztek fel. David Grimaldi tanulmányvezető, a New York-i Amerikai Természettörténeti Múzeum kurátora szerint a borosttyánkőben való konzerválódásnak köszönhető, hogy a maradványok kevésbé préselődtek össze, jobb állapotban vannak, és könnyebben tanulmányozhatók. A borostyán lehetővé teszi, hogy a maradványokat részletesen összehasonlíthassák a ma élő fajtákkal.
Meglepő a hasonlóság
Az ősatkákat összehasonlították a maiakkal, igencsak a kutatók meglepődtek a hasonlóságukon. A triász korból származó rovaroknak ugyan más a szájfelépítésük, és kevesebb lábuk van, de egyébként alig lehet őket megkülönböztetni a mai atkáktól.
A tudósok mindezt azért találják érdekesnek, mert a világ alaposan megváltozott azóta, hogy az ősatkák még szabadon éltek. Akkoriban még csak egyetlen földrész volt, amelyen kezdetleges, primitív dinoszauruszok kóboroltak, és a növények nem virágzottak. Grimaldi szerint a modern atkák virágos növényekben tanyáznak, ősrokonaik azonban valószínűleg fákon éltek. Derek Briggs, a Yale Egyetem természettörténeti múzeumának igazgatója szerint az ősrovarok felfedezése jelentős mértékben előmozdíthatja a földi élet fejlődésének megértését.