A Hold, ahogy Armstrongék látták

Szomorú aktualitást kapott Neil Armstrong halálával a holdraszállás legendás képe, amin a Holdon dolgozó Buzz Aldrin lép egyet az őt fényképező (és Aldrin sisakjának plexijén tükröződő) Armstrong felé. A kép az űrkutatás egyik legismertebb felvétele, ami a készítését követő évtizedekben az idegen égitesteket meghódító tudomány egyik legjelentősebb popkulturális jelzőkövévé vált.

Jóval kevesebben tudnak azonban arról, hogy a Holdon dolgozó Apollo-személyzet nemcsak a mellkasára szerelt gépekkel lövöldözhetett, de ugyanezt a gépet egy állványra is felerősítették, hogy 360 fokos panorámaképet készítsenek a küldetés legfontosabb helyszíneiről. Egy weboldal az összes olyan felvételt közzéteszi, ami publikusan elérhetővé vált.

Az űrhajósok számos egyéb képrögzítő eszköz mellett leginkább a kifejezetten az 1969 és 1972 között indult Apollo-missziók igényeihez igazított Hasselblad EDC-t használták a Holdon történtek megörökítésére. A gépek rendeltetésszerű használatát nehezítette, hogy az űrhajósok nem emelhették a szemükhöz a gép keresőjét. Ehelyett meg kellett tanulniuk értékelhető képeket lőni a mellkasukra rögzített kamerával, és hogy ez minél jobban sikerüljön, a küldetések résztvevői nemcsak az utazás alatt rendelkeztek egy-egy Hasselbladdal, de a kiképzés alatt haza is vihették ezeket. További érdekesség, hogy a Holdon használt gépekből csak a filmtekercsek kerültek haza, a visszatérő egység tömegének csökkentése miatt a fotógépek és a speciális objektívek azóta is a porban hevernek, átlagosan 380 ezer kilométerre a Földtől.

A kamerákon számtalan egyéb változtatást is eszközöltek. Fontos volt elkerülni például a nagy mennyiségben keletkező statikus elektromosságot, ami a filmtovábbításkor fellépő súrlódás miatt lépett fel. Szintén le kellett cserélni az eredetileg használt kenőanyagokat valamire, ami kibírja az extrém hőmérséklet-ingadozást anélkül, hogy elpárologva tönkreteszi a szerkezet üvegfelületeit. A gépekbe a küldetés előtt, még a Földön befűzték a filmet, és el is lőttek pár kockát. Ez nemcsak a működés ellenőrzésére volt jó, de próbafotók az előhívásnál is megmutatták, ha valamilyen okból extra figyelmet kívánt volna a színhűség megőrzése.

Az oldalon található panorámafelvételeket a dán Hans Nyberg rakta össze, ahogy számtalan másik fényképet is a panoramas.dk oldalon. Nybert a holdraszállás fotóival kapcsolatban leírja, hogy különösen megerőltető feladat volt olyan felvételeket körpanorámás fényképpé összedolgozni, amik 25 évvel azelőtt születtek, hogy a panorámafelvételek ötlete egyáltalán felvetődött volna. Ettől függetlenül igyekezett minél többet megőrizni a 2000 és 2005 között beszkennelt, eredetileg Kodak Ectachrome 100-as filmre rögzített képekből. Különösen nehéz volt a napfény okozta beégést visszaadni, de itt is törekedett arra, hogy csak a legvégső esetben nyúljon a Photoshophoz.