Helén
9 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.78%

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.19%

Az ország legmenőbb darázsfészkei

2012.11.20. 23:59
A darázsszezonnak vége, ilyenkor többnyire veszélytelenül meg lehet szabadulni a padlásra vagy eresz alá épült, elnéptelenedett fészkektől. A napokban elő is került egy hatalmas darázsfészek Sándorfalván, de olvasóink küldtek fotókat még nagyobbakról. Milyen darazsak építenek fészket, milyet és hova? És hogy jön ide az Alien-filmek szörnye?

Darázsfészekbe nyúltunk, amikor a delmagyar.hu hírét szemlézve nemrég beszámoltunk egy óriási darázsfészekről. A hírben az szerepelt, hogy a meglepően nagy fészket méhfarkasok építették, mire több olvasónk is jelezte, hogy az kizárt, és egyébként is találni sokkal nagyobb darázsfészkeket Magyarországon. Ez nem maradhatott annyiban, utánanéztünk, mi a különbség darázs és darázs között.

Gubacs, fürkész, valódi

A darazsak rendszertanilag a rovarokon belül a hártyásszárnyúak rendjében (Hymenoptera) találhatók. Elég népes rend, nagyjából 300 ezer faj tartozik ide (összehasonlításul: emlősfajból kevesebb mint hatezer ismert összesen a világon), ezek közül több ezer Magyarországon is megtalálható. Ha tovább szűkítjük a kört, a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe jutunk, ahol jól megférnek egymással a hangyák, a méhek és a különféle darazsak. A „darázs” szó viszont egy biológusnak nagyon általános, léteznek ugyanis például fürkészdarazsak, gubacsdarazsak, fémdarazsak, kaparódarazsak, és még jó néhány darázscsalád.

Hétköznapi értelemben viszont általában valódi vagy társas darazsak (Vespidae) családjába tartozó fajokat értjük, amikor azt mondjuk, hogy darázs. Bár a növényeket abuzáló gubacsdarazsak vagy az élő, de megbénított hernyóba petéző fürkészdarazsak is érdekesek, most maradjunk a társas darazsaknál. Nagyjából húsz ilyen faj él Magyarországon, bár ezek közül csak néhány szaporodott el igazán. Avatott szem a csáp, a tor és a potroh mintája és formája alapján hamar megkülönbözteti ezeket a fajokat, de a laikus könnyen összetéveszti őket, mert hasonló sárga-fekete csíkos rabruhát viselnek.

A nálunk élő valódi darazsak mind ragadozók, mert bár a kifejlett rovarok általában növényi táplálékot esznek, a lárvákat fehérjével etetik, ami rossz hír a méheknek. A valódi darazsak fullánkja a méhekével szemben nem kampós, ezért többször is tudnak szúrni, ami pedig mindenkinek rossz hír.

Papír, francia, padlás

A valódi darazsak családján belül érdemes kitérni a Polistinae és a Vespinae alcsaládokra. Az utóbbi képviselői szigorúan követik az egy fészek-egy királynő családmodellt, míg az előbbibe tartozó fajok esetében több megtermékenyített nőstény együtt kezd el fészket építeni, aztán gyilkos harcban eldöntik, hogy ki legyen a fészek királynője. A Polistinae darazsainak fészke általában nyitott, tehát kívülről látszanak a sejtjei, a Vespinae darazsak fészke többnyire zárt. Általában új fészket építenek, bár előfordul az is, hogy használt lakásba költöznek be.

Fontos különbség a darazsak és a méhek fészkei között azok építőanyaga. A darazsak növényi rostokat rágnak össze, amiket nyállal puhítanak fel, és szintén nyálukkal tapasztják össze a papírszerű anyagot. A méhek ezzel szemben nem használnak cellulózt, csak a mirigyeikből kiválasztott viaszt. Ezen kívül a darászfészek emeletein általában csak egy oldalon találhatók sejtek, míg a méhek a lépek mindkét oldalára építkeznek.

Kecskedarázs
Kecskedarázs
Fotó: Wikipedia

A Polistinae alcsaládnak csak néhány faja él Magyarországon, például a karcsú francia darázs (Polistes gallicus) vagy a hozzá nagyon hasonló déli papírdarázs (Polistes dominula), de leggyakrabban a padlásdarázzsal találkozhatunk (Polistes nimpha). Ez a jellegtelen kis darázs beköltözik bármilyen védett zugba, legyen az padlás, ablaktok vagy két gerenda találkozása. Szinte mindig egyemeletes, nyitott fészket épít, és bár a fészek nem nagy, több is sorakozhat egymás mellett, mivel a padlásdarázs szapora állat.

Ez a faj nem tesz nagy kárt a méhészetekben, nem is szoktak védekezni ellene. „Nem is nagyon tudnánk, mert akkora, mint egy méh, de annál karcsúbb, fürgébb” – mondja Csuja László biológus, méhész. „Szinte állandóan lopkod a kaptárakból, de a méhek el tudják kergetni. A méhecske csak akkor marad alul, ha nyílt terepen találkozik szembe egy padlásdarázzsal.”

Kecske, német, ló

A Vespinae alcsalád egyes tagjaival már több a probléma. Leggyakoribb képviselőjük a kecskedarázs (Vespula vulgaris), ami már zárt fészket épít, és ebben több emeleten is sorakozhatnak a lárvanevelésre szolgáló sejtek. Hasonlót készít a szögletesfejű darázs (Dolichovespula media) is, de az ő fészkének jellegzetesen csíkos a mintája. Az erdei darázs (Dolichovespula sylvestris) a zárt tereket szereti, ő szokta fák odvába vagy madáretetőkbe építeni a fészkét, de a föld alá is szívesen beköltözik.

Szintén az erdőket kedveli a szász darázs (Dolichovespula saxonica) és a norvég darázs (Dolichovespula norwegica), mindkettő 2-3 lépből álló, elegáns kis fészket épít, általában fákra, bokrokra. A német darázs (Vespula germanica) szinte mindig a földben, vagy legalábbis föld közelében neveli lárváit – ő egyébként különösen agresszív faj, ha létezne lengyel darázs, három hét alatt lerohanná. És darázsvilág nációinak listája nem lehet teljes az osztrák darázs (Vespula austriaca) nélkül. Ő a darazsak kakukkja, ugyanis nincsenek dolgozói, királynője más darazsak fészkébe pofátlankodik be, és az ottani királynőt elűzve kezdi meg diktatúráját. Hogy ezt a parazita fajt miért éppen szegény osztrákokról nevezték el, nem tudni, mindenesetre Ausztriában egyáltalán nem gyakoribb, mint máshol.

Már a franciáknál az ázsiai darázs

A lódarázs rokona a világ legnagyobb darázsfaja, a japán óriásdarázs vagy mandarindarázs (Vespa mandarina), aminek néhány egyede is képes pár óra alatt kiirtani egy európai méhcsaládot. A Japánban őshonos méhekkel már nem boldogul ilyen jól, mert azok egészen különleges taktikával győzik le: minden oldalról rárepülnek, és testük hőjével egyszerűen élve megfőzik a betolakodó darazsat. „Szerencsére nálunk nem él ez a faj, de sajnos Franciaországba már behurcoltak egy másik fajt, az ázsiai lódarazsat, és nem tartom lehetetlennek, hogy előbb-utóbb hozzánk is bevándorol” – mondja Csuja. Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) akkora, mint a mi lódarazsunk, de agresszívebb fészekvédő, és a fák koronájában fészkel. A szakemberek még vitatják, hogy a faj behurcolásának lehetnek-e komolyabb következményei.

A fenti, nagyjából másfél centis fajoknál sokkal termetesebb hazánk legnagyobb darázsfaja, az emberre is veszélyes lódarázs (Vespa crabro), ami 3-4 centisre is megnő. Talán nem meglepő, hogy ő irtja legjobban a méheket, és a méz illata csak felhergeli. „Olyan a méhek mellett, mint egy páncélos vitéz egy kisgyerek mellett” – fogalmaz Csuja. „Egyenlőtlen a küzdelem, a lódarázs felülről rárepül a méhre, lábai közé kapja, leharapja a fejét, aztán a potrohát is, és a tort viszi el a lárváknak, mert abban van a legtöbb fehérje.” Mérete miatt a lódarázs nehezen jut be a méhkaptárba, és ha be is jut, a méhek általában sikeresen elűzik, vagy közös erővel, sok áldozat árán megölik.

Itthon a lódarázs építi a legnagyobb fészkeket, amikben a sejtméret is nagyobb, mint a többi darázs esetében. Zárt, szépen csíkozott, többemeletes fészket készít, Csuja már látott 50 centi csúcsmagassággút is. És persze ilyen fészket lehetett látni a delmagyar.hu cikkében is, nem méhfarkasét.

A méhfarkas ugyanis nem épít fészket, földbe vájt odúban lakik. Nem is társas darázs (a Crabronidae családba tartozik), csak sárga-fekete színei miatt sokan keverik velük. A méhfarkas viselkedését nem kisebb ember figyelte meg, mint Nikolaas Tinbergen, aki Karl von Frisch-sel és Konrad Lorenzzel 1973-ban Nobel-díjat kapott etológiai kutatásaiért. „Tinbergen leírta, hogy a méhfarkas megbénított rovatokat visz be az odújába” – mondja Csuja. „A zsákmány ilyenkor konzervált állapotban van, anyagcseréje lelassul, de él, még akkor is, amikor elkezdenek falatozni belőle a méhfarkas lárvái.” Ha az eddigiekből nem lett volna gyanús: amikor a hetvenes években Hollywoodban kitalálták az Alien-filmek szörnyét, elég sok ihletet merítettek néhány hártyásszárnyú rovarfajtól.

Méhész, hidegben, vegyszerrel

A darázsfészek kellemetlen lehet, ha a lakás vagy ház közelében van, ilyenkor indokolt az eltávolítása. Hogy miként lehet, azt többek között önök is megírták, amikor a korábbi cikkre reagálva fotókat küldtek a még nagyobb lódarázsfészkekről.

Csaba Esztergomból egy jó fél méter átmérőjű fészekről küldött fotót, ami mögött „volt még két focilabda méterű is”. Mint írja, a fészket védőöltözetes szakember szedte le rovarirtóval, miután megbontotta a külső burkot. „Mindent a méhész csinált, mi jobbnak láttuk biztos távolságból szemlélni a műveletet. A darazsak nem támadtak, mert hideg volt, és persze a méhész óvatos volt, hogy ne is idegesítse fel őket” – fogalmaz Csaba. Ebben a pár sorban benne is van minden fontosabb tudnivaló: lódarázsfészek leszedését bízzuk szakemberre (méhész vagy rovarirtó az illetékes, nem tűzoltó), de ha mégis magunk állunk neki, csináljuk vegyszerrel, és hidegben, amikor az állatok le vannak lassulva. (A méhészek egyébként igyekeznek nem megvárni, amíg megépül a fészek, és még tavasszal elpusztítani egy-két darázskirálynőt, a méhfarkas odúját pedig felszántják és ledöngölik.)

A további olvasói darázsfészkeket megtekintheti a fenti galériában. Ha pedig ön is fényképezett hasonlóan nagyokat vagy még nagyobbakat, ne habozzon elküldeni nekünk. Keressük meg Magyarország legnagyobb darázsfészkét!