Celluxból építettek robotkart
Hagyományos ragasztószalagból, vagyis celluxból készített robotkarhoz hasonlóan működő mintavételi eszközt Babak Ziaie, az amerikai Purdue Egyetem mérnöke. A ragasztószalag, aminek egyik rétegét a ragasztóanyag, másikat pedig a fényes cellulóz-acetát alkotja, a professzor szerint olcsó és jól irányítható megoldás lehet egyes speciális feladatok megoldására, és az alakváltozásra képes, úgynevezett okos anyagok tulajdonságaival is bír. Csak éppen sokkal olcsóbb.
A megoldás lényege, hogy a cellulóz-acetát felszívja a nedvességet, míg a ragasztóanyag taszítja azt, így mivel az egyik oldal megnő, a másik pedig ugyanolyan marad, a szalag meghajlik, ha vízzel érintkezik. Ezt Manuel Ochoa, az egyetem egyik doktorandusz hallgatója vette észre, miközben pollenmintákat gyűjtött cellux segítségével.
Ahhoz, hogy a jelenséget ki tudják használni, a tudósok lézeres eljárás segítségével a hagyományos ragasztószalag vastagságának tizedére vékonyították a használt darabokat, a karokat két 5 centiméteres csík egymásra ragasztásával állították elő. Ezt követően mágneses nanorészecskékkel borították be a szalagokat, hogy a kísérlet végeztével össze tudják gyűjteni azokat. „Tegyük fel, hogy egy bizonyos baktériumot keresünk egy vízmintában” – írta körül a találmány alkalmazási területét Ziaie.
„Elég ha egy marék ilyen ragasztószalagot a vízbe szórunk, és másnap kivesszük őket.” A nedvesség miatt ujjakból fogókarokká alakuló csíkok egy-egy csepp vizet megtartva könnyedén kiemelhetők a mintából.
Érdekesség, hogy a pillanatnyilag legolcsóbbnak mondható tudományos mintavételi eszköz alapjául szolgáló termék eredeti angol márkaneve, a Scotch tape, vagyis skót szalag sem véletlen. Egy új terméket kipróbáló festő 1921-ben azzal a megjegyzéssel küldte vissza a gyárnak a szalagot, hogy mondja meg a skót, vagyis zsugori főnökeinek: tegyenek rá több ragasztót. A megnevezésből márkanév lett, a múlt század közepén pedig még a termék kabalafigurája is egy Scotty McTape nevű, skótszoknyás figura volt.