További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Nem csak hűvös vizek voltak az ősi Marson: új bizonyíték alapján legalább egy helyen meleg víz is volt a bolygón, amely az életnek is kedvezhetett. A szakemberek a Marson látható idős, kiszáradt folyóvölgyek alapján már régóta feltételezik, hogy a bolygón korai időszakában melegebb és nedvesebb állapotok uralkodtak, mint napjainkban.
Az ősi éghajlatot modellező meteorológusok azonban szimulációikkal nem tudták reprodukálni a meleg állapotokat. A probléma megoldásaként több ötlet is felmerült – ezek egyike szerint már kezdetekben sem volt meleg a Marson, hanem különböző olvadáspont csökkentő sók tették folyékonnyá a vizet, az alacsony hőmérséklet ellenére.
A fenti problémakör még messze nem tisztázott, de két brit egyetem kutatói most újabb, fontos támpontot adtak az ősi Mars állapotainak megbecsléséhez. John Bridges (University of Leicester, Space Research Centre) és kollégái a nakhlit meteoritok csoportjába tartozó kődarabokat vizsgáltak. Ezek a testek egykor a Mars felszínéhez közeli kőzetrétegben voltak, majd becsapódások során onnan kirobbantak, és végül a Földre hullottak.
A kérdéses meteoritok belsejében vékony repedések húzódnak, ahol a kőzet többi részétől eltérő összetételű ásványok vannak. A nakhlitek között a Lafayette nevű meteoritot vizsgálták ezúttal részletesen, amelyben elektronmikroszkópos és más vizsgálatokkal kimutatták, hogy karbonát ásványok fordulnak elő.
A kérdéses ásványok a Mars ősi vizeiben oldott légköri szén-dioxidból váltak ki. Jellemzőik alapján pedig sikerült megállapítani, hogy 150 Celsius-fok alatti, de 50 Celsius-fok feletti hőmérsékleten keletkeztek. Ekkor tehát viszonylag magas volt az oldott gáz koncentrációja az ősi vízben. A repedésekben ezektől eltérő, úgynevezett agyagásványok is előfordulnak, amelyek 50 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékleten keletkeztek. Itt tehát a hűléses kiválás későbbi állapotának eredményét látjuk.
A fentiek értelmében mégis előfordulnak az egyébként ritka karbonátos ásványok a bolygón, amelyeket bár már évek óta keresik, eddig csak elvétve akadtak a nyomunkra.
A kérdéses hőmérséklet érték azért is érdekes, mivel a Földön léteznek olyan mikrobák, amelyek ilyen hőmérséklet tartományban élnek különféle vulkáni hőforrásoknál. Ha tehát csak az egykori vizet és a hőmérsékletet tekintjük, elvben lakható is lehetett volna az a környezet egyes földi életformák számára, ahol a kérdéses meteorit anyaga egykor előfordult. Bolygónkon léteznek olyan mikrobák, amelyek a fentiekben bemutatott ásványok kialakulásakor nyernek energiát élettevékenységükhöz.