A bonobó majmok kivételével az emberszabásúak mindannyian viszonylag agresszívnak számítanak az emlősök között. Egy új tanulmány azt bizonyítja, hogy az emberi kéz evolúciója során nemcsak az volt meghatározó, hogy a tárgyakat ügyesebben tudjuk használni, manipulálni, hanem hogy az ujjainkat ökölbe szorítva jól meg tudjuk verni a társainkat.
Bár egyes főemlőskutatók a csimpánzt tartják a legagresszívebb emberszabásúnak, a bizonyítékok arra utalnak, hogy az emberek sokkal erőszakosabbak – mondta David Carrier, a Journal of Experimental Biology tudományos szaklapban megjelent tanulmány első szerzője.
Carrier arra is rámutatott, hogy bár a csimpánzok sokkal gyakrabban verekednek egymással, mint az emberek, köreikben sokkal kevesebb az erőszakos közösülés, és egyáltalán nem tudnak arról, hogy képesek lennének kínozni vagy rabszolgasorsra kényszeríteni egymást. A csimpánzok közt is előfordul, hogy egy csoport gyakorlatilag megsemmisíti a másikat.
A tanulmányhoz Carrier és szerzőtársa, Michael Morgan három kísérletet végzett el. Először a 22-50 éves kísérleti alanyok ütéseinek erejét vizsgálták. Azt fedezték fel, hogy az ökölcsapás ereje 1,7-3-szor nagyobb volt, mint amikor nyitott tenyérrel csapták meg a célpontként szolgáló zsákra. A második és a harmadik kísérlettel pedig azt bizonyították be, hogy az ujjak ökölbe szorítása négyszeresére növeli a csuklóízület merevségét.
Mindenki tudja, hogy amikor veszélyt érzünk, általában ökölbe szorul a kerünk. Most az is kiderült, hogy miért: az ököl használatának komoly előnye van: ellenfelünknek nagyobb eséllyel okozunk súlyos sérülést, könnyebben eltörhetjük a csontját vagy kiverhetjük a fogát.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
