Mikor találta ki Armstrong, mit mond a Holdon?
Az utóbbi napokban több cikkben is azzal vádolták Neil Armstrong amerikai űrhajóst, hogy nem mondott igazat, amikor arról kérdezték, mikor találta ki, mit fog mondani a Holdra lépés pillanatában. Egészen mostanáig mindenki úgy tudta, hogy csak az utolsó pillanatban találta ki a híressé vált mondatot: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
A BBC dokumentumfilmjében testvére, Dean úgy emlékszik, hogy Neil már a Földön megmutatta neki, mit fog mondani a Holdon. Ebből sokan arra következtetnek, hogy Neil Armstrong nem mondott igazat, amikor erről kérdezték.
Armstrongot először 1969. augusztus 2-án, az Apollo–11 visszaérkezése után kérdezték meg erről. Akkor Armstrong azt válaszolta, hogy nem gondolkodott rajta, nem volt megtervezve, az út alatt érlelődött és csak a Hold felszínén dőlt el, hogy mit fog mondani. Néhány héttel később, a Life Magazinban adott interjújában hasonlóan fogalmazott, keveset gondolkodott ezen a repülés előtt, leginkább azért, mert mindenki túl nagy jelentőséget tulajdonított ennek. A Hold felé tartó úton már gondolkodott a kérdésen, de akkor sem töltött sok ídőt ezzel, csak a leszállás után döntötte el, mit fog mondani. Ugyanezt mondta el életrajzírójának, James Hansennek is 2003-ban.
A dokumentumfilm bemutatója után néhányan felvetették, hogy Armstrong nem mondott igazat. Testvére ugyanis úgy emlékszik, hogy a misszió előtt néhány napot töltött az űrhajóssal, Neil ekkor mutatott neki egy papírt, amin a híres idézet állt. Megkérdezte Dean véleményét is a mondatról, akinek tetszett a gondolat.
Andrew Chaikin, a Man on the Moon című könyv szerzője több interjút készített Armstronggal, ő azt mondja, hogy félreértették az űrhajóst. Soha nem mondta azt, hogy a Holdon találta ki a mondatot, csak annyit állított, hogy akkor dőlt el, mit fog mondani. Valószínűleg több ötlete is volt, mit lehetne egy ilyen történelmi pillanatban mondani és az utolsó pillanatban választotta ezt. Az is megemlíti, hogy Dean valószínűleg csak egy vázlatot láthatott, és negyven év után úgy emlékszik, hogy az elhangzott mondat állt a papíron.