A grönlandi jég jól bírja a klímaváltozást

A grönlandi jégtakaró a feltételezettnél kevésbé érzékeny a klímaváltozással járó hőmérséklet-emelkedésre – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely a Föld legnagyobb szigetén vett jégmintákból próbálja feltárnia a jelenleg zajló klímaváltozás lehetséges hatásait.

A Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetének vezetésével évek óta folyó NEEM jégmagfúró projekt célja, hogy kiderítsék, mennyivel volt melegebb a 130-115 ezer évvel ezelőtti időszakban, az úgynevezett Eem-korszakban, és az milyen hatással volt a globális tengerszint emelkedésére. Ez az interglaciális (jégkorszakok közötti) meleg időszak a szakemberek szerint sokban hasonlít a maihoz, ezért vizsgálata elősegíti a mostani klímaváltozás jobb megértését.

Északnyugat-grönlandi jégminták elemzése alapján a szakemberek kimutatták, hogy az Eem-korszak a korábban feltételezettnél melegebb volt: a térség átlaghőmérséklete 8 Celsius-fokkal haladta meg a mait – írták a kutatók a Nature tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban. A korszak kezdetén, mintegy 128 ezer évvel ezelőtt az északnyugat-grönlandi jégtakaró vastagsága a jelenleginél 200 méterrel nagyobb volt, de a meleg eemi időszakban vastagsága csökkent, és 122 ezer évvel ezelőtt már 130 méterrel "vékonyabb" volt a mostaninál. Az eemi időszak többi részében nagyjából stabil, mintegy 2400 méter vastag maradt, és ez nagyjából megfelel a mostani jégtakaró vastagságának.

A 14 ország kutatóit tömörítő csoport négy éven át tartó fúrással hatolt át a sziget 2,5 kilométer vastag jégtakaróján: a fúrók 2537,36 méteres mélységben érték el a sziget kőzetburkát. A jégmagok - a régmúltban felgyűlt, az idők folyamán újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett minta - és a jégben található légbuborékok elemzése alapján állapíthatták meg az eemi korszak klímáját, az éves hőmérsékletet, a jégolvadás mértékét. Az Eem-korszakban a jégtömeg olvadása igen nagy mértékű volt, évi 6 centiméternyi. A meleg hőmérséklet ellenére azonban a jégtakaró nem tűnt el, és a kutatócsoport úgy véli, hogy a jégtakaró vastagsága nem csökkent 25 százaléknál nagyobb mértékben a korszak 6000 legmelegebb évében sem.

„A jó hír az, hogy grönlandi jégtakaró nem annyira érzékeny a hőmérséklet-ingadozásra, a jégolvadásra és a tengerbe áramlásra az Eem-időszakhoz hasonló meleg periódusokban, mint korábban gondoltuk” – közölte Dorthe Dahl-Jensen kutatásvezető. A rossz hír azonban az, hogy ha a grönlandi jégtakaró nem tűnt el az eemi periódusban, akkor az Antarktisz lehet nagyban felelős azért a 4-8 méternyi tengerszint-emelkedésért, amely az interglaciális meleg korszakban végbement – tette hozzá a professzor.