A tengeri sün menti meg a világot a szén-dioxidtól

A tengeri sün természetes képessége a szén-dioxid elnyelésére modellként szolgálhat a szén-dioxid hatékony befogására és tárolására - vélik brit kutatók. A Newscastle-i Egyetem szakemberei véletlenül fedezték fel, hogy a tengeri sün nikkelt használ fel ahhoz, hogy a szén-dioxidot beépítse mészvázába. Ez a technika lehet az alap ahhoz, hogy az erőművek szénkibocsátását ártalmatlan kalcium-karbonáttá lehessen átalakítani.

Tengeri sünök lárváinak tanulmányozása közben fedezték fel a kutatók, hogy a nikkel nagy koncentrációban van jelen az állatok külső vázán. Amikor apró nikkelrészecskéket vízben lévő szén-dioxid-oldathoz adták, a nikkel teljesen eltávolította a szén-dioxidot - ismertették a szakemberek a Catalysis Science and Technology szaklapban közzétett tanulmányukban.

"Ez egyszerű rendszer. Szén-dioxodot bugyborékoltatunk át vízen, amelyben nikkel-nanorészecskék vannak, és a normálisnál sokkal több szenet köthetünk meg, mint nikkel nélkül, a fogságba ejtett szén-dioxidot pedig könnyen kalcium-karbonáttá lehet alakítani - magyarázta Lidija Siller, a Newcastle-i Egyetem kutatója. Jelenleg a szén-dioxid befogására és tárolásra vonatkozó javaslatok leginkább azon az elméleten alapulnak, hogy az erőművekből, vegyi üzemekből begyűjtenék a szén-dioxodot, és a gázt földalatti, geológiai rétegekbe sajtolnák, ahol az bazalt kőzettel léphet reakcióba, így szilárd mészkövet alkotva tárolódhat. Egyelőre azonban nem tudni, hogy az így tárolt szén ismételten kiszivároghat-e.

A brit szakemberek szerint az általuk javasolt alternatíva a szén-dioxidot egy másik anyagba, a kalcium-karbonátba vagy a magnézium-karbonátba zárná. Ez már ma is lehetséges, egy olyan enzim, a szén-anhidráz segítségével, amely katalizálja a szén-dioxid víz hatására történő átalakulását, de az eljárás igen költséges. A nikkel használata azonban ennél sokkal gazdaságosabb lenne.