Mars-expedíció a marokkói sivatagban

A Mars analógia-kutatás nem más, mint a Földön végrehajtott műszeres és tudományos kísérletek összessége, amelyek kivitelezése marsihoz hasonló geológiai, illetve geomorfológiai körülmények között zajlik. Ezek kulcsfontosságúak a jövőbeli emberes Mars-utazás előkészítéséhez és a műszeres vizsgálatokhoz, mert olyan tapasztalatokat gyűjtenek össze, amelyek birtokában egyszerűbbé válik egy idegen környezet feltérképezése a leendő robotok és űrhajósok számára.

Űrruhában a Földön

A MARS2013 az OeWF első három hetes sivatagi expedíciója. A földi Mars-expedíció tízfős legénysége február 9-én, helyi idő szerint 16:00-kor „landolt” a Marokkó felszínén, a háttérben pedig 40 ember dolgozik felváltva a „földi” irányítóközpontban, Innsbruckban. Az első lépések megtétele előtt egy különleges vendég köszöntött be a két bázisra egyszerre: Chris Hadfield, kanadai asztronauta hívott minket a Nemzetközi Űrállomásról, hogy jókívánságait fejezze ki, és sok sikert kívánjon az expedícióhoz. A kapcsolat érdekessége hogy egy egyszerű mobilkészülékkel zajlott.

A projekt során nagy hangsúlyt kapnak az OeWF saját fejlesztésű Aouda X. és Aouda S. űrruhái, amelyeket három analóg asztronauta tesztel a sivatagi környezetben. A háromhetes szimuláció során olyan kommunikációs és rendkívül bonyolult munkaszervezési lépéseket próbálnak ki, amelyek az első emberes Mars-utazásnál is hasznosnak bizonyulhatnak. A misszió másik fontos része 14 tudományos kísérlet, amelynek vezetői nemzetközi intézetek és egyetemek kutatói vagy hallgatói.

A tízfős „Mars-bázis” legénységének földi irányítását az Innsbruckban található Mission Support Center (MSC) munkacsoportjai végzik. A csapat központi része a Flight Control Room (FCR, Repülésirányítás), ahol a filmekben is jól látható konzolok mögött egy-egy kutató vagy mérnök ül. A Flight Director (FD, repülésirányítási igazgató) hozza meg a nagy döntéseket. Az expedíció elején előfordult, hogy egy asztronauta pulzusa gyorsan változott, a megengedettnél magasabb volt a szén-dioxid-szint, valamint fizikailag rosszul érezte magát az űrruhában.

Ha olyan problémák adódnak, amelyek nem veszélyesek az űrhajósra nézve, a FD végigkérdezi a konzolok mögött ülő embereket arról, hogy érdemes-e folytatni a kísérletet,  és csak abban az esetben szakítja meg az EVA-t (Extra Vehicular Activity, űrjárművön kívüli tevékenység), ha ezt megbeszélte a kutatókkal és mérnökökkel. Ő fogja össze a napi tevékenységeket, ő a végső döntéshozó és nem utolsó sorban lelkesíti a csapatot, akik napi 12-14 órát dolgoznak a projekten.

Magyar roverek a marokkói Marson

Fontos eleme a missziónak, a Flight Planning (FP), azaz a repülésirányítási tervezés csapata – ők összeállítják három nappal előre, hogy milyen kísérletek, milyen időbeosztással és pontosan kikkel fognak történni a „Marson”. Előre nem várt változások minden nap előfordulnak, ezeket reggelente félórás megbeszélések oldják meg. Ilyen nem várt fordulat volt, amikor elromlott egy műszer, nem volt a sivatag közepén a megfelelő wifi-lefedettség a tervezett aktivitáshoz, vagy éppen az analóg-asztronauták személyében történtek változások.

A FP csapatot a Remote Science Support (RSS, tudományos csoport) támogatja, és szorosan együttműködve végzik a tervezés minden részletét. Az RSS olyan térképeket készít Google Earthben, amelyek megmutatják minden egyes kísérletre azt az adott területet, amelyek legoptimálisabbak az adott kísérlet számára. A csapat a térképeket az expedíció során felszíni adatok alapján módosítja. Feladatukat képezi még, hogy folyamatos kapcsolatban legyenek a kísérletek vezetőivel, hogy minél gördülékenyebben menjen egy újratervezési folyamat. Az adatok áramlásának lebonyolítását a háttérben a Science Data Officer (SDO, adatfelelős) végzi, akinek kapcsolatot kell teremtenie az MSC munkacsoportok és a „Mars” között, hogy mindenkihez eljussanak a megfelelő információk. Ez az egyik legfontosabb az expedíció sikerességét illetően.

Magyar résztvevőként a tudományos tiszt pozícióját töltöm be, ahol az a szerepem, hogy kapcsolatot tartsak az RSS és a „Mars” között. Minden kérdés hozzám fut be a különböző kísérletekről. Ha az adott kísérlet vezetője nincsen a központban, akkor interneten kommunikálok vele, és együttes erővel tervezzük meg a következő lépéseket. Ezen kívül van két saját kísérletem is, egyik a GESU (Geo Experiment Sampling Usefullness), amelynek célja vizsgálni az analóg-asztronauták által dokumentált geológiai megfigyeléseket egy kijelölt útvonalon keresztül, és egyben vizsgálni a hatékonyságukat is, mivel mindhárman ugyanazt az előzetes kiképzést kapták. Annak a lehetőségét tanulmányozzuk, hogy milyen előzetes kiképzési módot kapjanak a nem geológusok arra az esetre, ha nekik is geológus munkát kell végezniük valódi terepen. Másik kísérletem a MASC (Mars Analog Sample Collection) sokkal inkább geológiai anyagvizsgálatra koncentrál.

Két magyar roverkísérlet is szerepet kapott az expedícióban: az egyik a Hunveyor-4 (Hungarian University Surveyor), amelyet az Óbudai Egyetem hallgatói építenek több mint 10 éve. Ez egy meteorológiai állomás, amely méri a páratartalmat, hőmérsékletet, a fényességet, valamint időnként a szélsebesség mérője is szolgáltat adatokat. Utóbbi lényeges elemét képezi egy másik kísérletnek, amely mesterségesen kibocsátott metánt mér. A hőmérséklet-, páratartalom-, légnyomás- és fényméréseket az UCMote Mini nevű eszközökkel végzik, melyek 3D gyorsulásmérőkkel is el vannak látva, és vezeték nélkül továbbítják az adatokat a Hunveyornak egy USB-s gateway-en (UCMote Proton Base) keresztül.

A másik hazai rover a Google Lunar X Prize Puli Space csapatának rovere. Útja során képeket szolgáltat a területről, és újabb információkat ad az RSS csapatnak a megfelelő térképek frissítéséhez.