Megfejtették a fantomsziget titkát

Nehéz nem a Lost című kultikus tévésorozat időben és térben összevissza ugráló misztikus szigetére asszociálni a csendes-óceáni Sandy Island történetéről, ami legutóbb tavaly novemberben került be a hírekbe, amikor kutatók meg akarták látogatni a Google Maps műholdas térképére nyáron felkerült szigetet. A megadott koordinátákon azonban nem találtak semmit. A rejtélyt fokozza, hogy a sziget számos térképen, tengerészeti atlaszon szerepel több mint száz éve, pontosan ugyanezen a helyen - így az a magyarázat kiesik, hogy a Google rendszere hibázott volna. Ausztrál kutatók most bejelentették, hogy megfejtették a talányt: a Manhattan szigetével nagyjából megegyező méretű földdarab időnként valóban létezik, legalábbis távolról úgy néz ki, mintha létezne.

A 30 kilométer hosszú, 5 kilométer széles Sandy-szigetet 1876-ban fedezte fel egy bálnavadász hajó Ausztráliától 1400 kilométerrel keletre, Új-Zélandtól 5000 kilométerrel észak-északnyugatra. Bár a létezését később más hajók nem erősítették meg, a sziget felkerült a brit admiralitás hivatalos térképeire, és az azt alapként használó további térképekre is világszerte, még az amerikai hadsereg World Vector Shoreline Database adatbázisába is, amit szintén előszeretettel használnak térképrajzolók. Miután később több utazó és térképész is jelezte, hogy a valóságban nincs ott a sziget, ahol lennie kellene, sok térképről törölték, de máig ott maradt nagyon sok helyen, és a térképészek között szakmai körökben közkeletű vicc és találgatások tárgya lett belőle. Voltak elméletek, amelyek szerint a bálnavadászok egyszerűen a bolondját járatták a világgal, mások szerint elnézték a koordinátákat, és egy több ezer kilométerrel odébb levő korallzátonyt hittek újonnan felfedezett szigetnek. Olyan teória is létezik, ami szerint a brit térképészek csaliból rajzolták fel a Csendes-óceánra a szigetet, hogy lebuktassák azokat, akik engedély nélkül másolják a térképeiket.

Tavaly nyáron aztán mindenkit meghökkentett, amikor a Google Maps műholdjainak felvételein újra felbukkant a sziget, éppen ott, ahol annak idején a bálnavadászok látták. Ősszel expedíció indult a fantomszigethez, de ahogy várható volt, a kutatóhajó megint nem talált semmit, csak a nagyjából 1400 méter mély vizet, ami kizárja, hogy esetleg egy korallzátony lenne a koordinátákon, amit azóta elmostak a tengeri viharok. A University of Western Australia földrajztudósai megfejtették a titkot, azt mondják, Sandy Island hűlt helye különleges helyen fekszik a a Csendes-óceán déli részének áramlati rendszerében, ide sodorják össze a tengeri áramlatok az óceáni vulkánkitörésekben keletkező habkövet.

Habkő akkor jön létre, amikor a láva nagyon hirtelen hűl ki és szilárdul meg (például mert vízbe esik), így szivacsos szerkezetű, a belsejében különféle gázokat csapdába ejtő, nagyon könnyű kődarabok születnek. Annyira könnyűek, hogy lebegnek a víz felszínén, és az áramlatok hatalmas, akár több ezer négyzetkilométeres habkőtutajokká hordják össze őket. Tavaly nyáron a Havre Seamount tenger alatti vulkán tört ki Új-Zélandtól északra, a kutatók becslései szerint a kitörésből származó habkő 20-25 ezer négyzetkilométernyi területet fedett be. Ennek egy részét vitték el az áramlatok a fantomsziget koordinátáira, ahol azok átmenetileg egy hatalmas, egybefüggő habkőszőnyeggé álltak össze, ezt fényképezte le a Google műholdja, és hitte szigetnek, pontosan úgy, ahogy közel másfél évszázada a tengerészek.