Baktériumokkal is kutatható a világűr

A müncheni műszaki egyetem kutatói a vas 60-as tömegszámú radioaktív izotópját azonosították a Csendes-óceán fenekét borító üledékből származó fúrási mintákban, vaskedvelő baktériumok fosszíliáiban. Shawn Bishop és kollégái az izotóp előfordulását egy, a Naprendszer közelében 2,2 millió évvel ezelőtt felrobbant szupernóva hatásának tulajdonítják. Így ez az első biológiai bizonyíték arra, hogy a szomszédságunkban valóban történt ilyen kataklizma a múltban, mégpedig éppen akkor, amikor az emberi faj elkezdte fejlődését.

A kémiai elemek többsége nagytömegű csillagok pályafutásának végén keletkezik, amikor azok magja összeroskad, a csillag külső rétegei pedig lerobbannak róla, nehéz elemekkel szennyezve be a kozmikus környezetet. A 60-as tömegszámú vasizotóp majdnem kizárólag ilyen szupernóva-robbanások során keletkezik. Mivel felezési ideje 2,62 millió év, ami a Naprendszer korához képest elenyésző, ezért a Földön már nem lehet jelen olyan radioaktív vas, ami bolygónk anyagába annak kialakulásakor épült be.

A 60-as tömegszámú izotóp felfedezése így azt jelzi, hogy valamikor a csillagászati közelmúltban kellett egy szupernóva-robbanásnak történnie a közelünkben, amelyből az származhat. A Földön elsőként egyébként 2004-ben azonosították, mégpedig az egyenlítői Csendes-óceán alatti kéregből felhozott fúrásmintákban. Az akkori elemzés szerint a minta geológiai kora 2,2 millió év körüli.

11 ezer fényévre lévő szupernóva-maradvány a Cassiopeia csillagképben. A maradványt létrehozó robbanás fénye 330 évvel ezelőtt ért el hozzánk. [Röntgen - NASA/CXC/SAO; optikai - NASA/STScI; infravörös - NASA/JPL-Caltech/Steward/O. Krause et al.]

Az úgynevezett magnetotaktikus baktériumok a földi óceánok üledékében, a víz-üledék határhoz közel élnek. A sejtjeikben körülbelül 80 nm méretű magnetit (Fe3O4) kristályok százai találhatók. A vas az óceánba hulló légköri porból kerül a baktériumokba, ezért Bishop úgy véli, hogy a 60-as vasizotópnak a szupernóva-robbanás és a bolygónk kölcsönhatása következtében kellett a baktériumok magnetit kristályaiba beépülni. Ezeket, a gazdabaktériumok elpusztulása után hosszú idővel az üledékben azonosított kristályokat magnetofosszíliáknak is hívják.

Bishop és munkatársai az Ocean Drilling Program keretében a Csendes-óceánból felhozott üledékminta 1,7 és 3,3 millió év közötti részeit vizsgálták. A mintákból - melyek kora közötti intervallum nagyjából 100 ezer év volt - kémiai eljárással kimosták a magnetofosszíliákat, remélve, hogy azonosíthatják bennük a 60-as vasizotópot.

A München melletti Garchingban működő Maier Leibnitz Laboratory ultraérzékeny tömegspektrométerével sikerült is kimutatni azt, hogy a kérdéses izotóp aránya a 2,2 millió év körüli részben egyértelműen jóval nagyobb, mint a többiben, ez a kor pedig megegyezik a korábbi vizsgálatok által jelzettel. Bishop szerint ez alapján reális feltételezés, hogy az izotóp megnövekedett aránya ezekben a mintákban a szupernóva-robbanás hatásának köszönhető. Csoportjával most azon dolgozik, hogy egy tízszer több anyagot tartalmazó fúrómagban is kimutassák a 60-as vasizotóp jelenlétét. Ha ez sikerül, akkor az izotóparány időbeli változása is pontosabban feltérképezhető lenne.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!