Látványos csóvával haladt a PANSTARRS
További Tudomány cikkek
- Az Eiffel-toronynál is nagyobb aszteroida tart a Föld felé, péntek 13-án lehet a találkozó
- Felszín alatti barlangot találtak a Holdon
- Nem mindegy, mit használunk a kutyánk szobatisztaságra neveléséhez
- Így csavarják el a szívünket a kutyusaink
- Veszélyben a férfiak termékenysége, és ebben is a mikroműanyag a ludas
Majdnem fél évszázada nem láttunk ennyire markáns ellencsóvát egy üstökösnél, mint amelyet a PANSTARRS-üstökös növesztett a napokban. „Az üstökösök csóvája mindig a Nappal ellentétes irányba mutat" – olvashatjuk valamennyi csillagászati ismeretterjesztő könyvben a kőbe vésett szabályt. Mint oly sok közismert állítás, ez sem teljesen, vagy csak részben igaz. Az üstökösök magjából kiszabaduló gázokat a napszél, a porszemcséket pedig a sugárnyomás tereli a Nappal ellentétes irányba, azt a furcsaságot okozva, hogy távolodóban az üstökös maga előtt tolja a csóváját.
A gáz-, pontosabban fogalmazva, ioncsóváját mindenképpen, mert itt 100 százalékos a Nap hatása, a porszemcsék esetében azonban más a helyzet. Tömegük miatt (akár 1-2 mm-esek is lehetnek) nem működik olyan hatékonyan a Nap elterelő hatása, így a porszemcsék sokat megőriznek eredeti mozgási irányukból és sebességükből. A nagyobbak többet, a kisebbek kevesebbet, vagyis méret szerint különböző irányokba haladnak az üstököshöz képest.
Egy dologhoz nincs elég energiájuk a porszemcséknek, elhagyni az üstökös pályasíkját. Így jön létre az üstökösök vékony, széles, legyezőre hasonlító porcsóvája. Ezt a porlegyezőt már régóta látjuk a PANSTARRS-üstökösnél. Korábban nagy szögben láttunk rá, május 27-én hajnalban azonban áthaladunk az üstökös pályasíkján, így a legyező szélessége folyamatosan csökken, pár nap múlva pedig egy rendkívül vékony, és a megnövekedett oszlopsűrűség miatt nagyon kifényesedett porcsóvát fogunk látni.
Csakhogy a geometriai helyzet (az üstökös a Naprendszer síkja felett, egyben bolygónk felett helyezkedik el) és a nagy, tehát legfényesebb porszemcsék pályamenti lemaradása miatt ez a csóva nagyobb és fényesebb része a Nap irányába mutat.
Az eddigi leghosszabb ellencsóvát 1957-ben figyelték meg az Arend-Roland-üstökösnél, akkor egészen hihetetlen, 14 fokos távolságra nyújtózott a Nap irányába mutató, pengevékony képződmény. Azóta sem láttunk hasonlót, s bár a PANSTARRS-üstökösnek halványabb a csóvája, a sokkal érzékenyebb képrögzítési technikák miatt lehetséges, hogy május 27-e körül sikerül ennél is hosszabb ellencsóvát fotóznunk. A változékony idő ellenére a korábbi napokban hazánkból is nyomon követtük az ellencsóva fejlődését, a beérkezett képekből készítettük az alábbi válogatást.