Mikor halunk meg?
Egy európai aneszteziológiai konferencián két főorvos azt mondta, nemzetközi megegyezésre lenne szükség annak kapcsán, hogy megállapíthassák, mikor és hogyan lehet meghatározni a halál beálltát. A főorvosok szerint a ma használt fejlett technikának köszönhetően egyre nehezebb megállapítani, hogy valójában mikor mondható valaki halottnak. Épp emiatt pontos iránymutatásra lenne szükség, hogy megakadályozzák azokat az eseteket, amikor valakit halottnak mondanak, de később kiderül róla, hogy él. Az Egészségügyi Világszervezet már hozzáfogott, hogy globális konszenzust alakítsanak ki a halál beálltáról.
Az esetek többségében a kórházakban csak akkor neveznek valakit halottnak, miután az orvos megvizsgálta a szív és a tüdő aktivitását, illetve azt, hogy reagál-e a külső ingerekre. Ha ezek nincsenek meg, a beteget halottnak tekintik. Dr. Alex Manara aneszteziológiai tanácsadó ugyanakkor azt mondta, hogy legalább harminc eset ismert, amikor halottnak minősített emberekről derült ki, hogy élnek. Az ilyen esetek kapcsán szokott fölmerülni a kérdés, hogy javíthatnak-e a halál diagnózisán.
Az Európai Aneszteziológusok Találkozóján Manara elmondta, hogy az orvosok sok esetben nem vizsgálnak meg valakit elég alaposan ahhoz, hogy megállapíthassák a halál beálltát. Manara szerint épp ezért lenne szükség egy nemzetközi szinten elfogadott normára, ami biztosítaná, hogy az orvosok legalább öt percig vizsgálják a testet, így biztosítva, hogy ne hagyják figyelmen kívül a szív és a tüdő reakcióit. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában ez a vizsgálat csak két percig tart, de az Egyesült Királyság és Kanada orvosai öt percet ajánlanak. Az olaszoknál ez az idő húsz perc is lehet, főleg olyan esetekben, amikor a szervadományozás kérdése is szóba kerül.
És hány orvos kéne hozzá?
Dr. Jerry Nolan, a Bath-i Királyi Kórház szakértője jó ötletnek tartja az öt perces megfigyelés egységesítését. Mint elmondta, ez csak azután vehetné kezdetét, hogy alaposan megfigyelték a beteget, és megpróbálták újraéleszteni. Ha ezután öt percig nem mutat életjeleket, halottnak mondható; bizonyított tény, hogy a keringési rendszer leállása és az agy oxigénhiányos állapota öt perc után már maradandó károsodást okoz az agysejtekben.
A konferencián egy aneszteziológus, Richard Valero azokról az esetekről is beszélt, amikor a páciens már halottnak mondható, de a szív- és tüdőfunkciókat géppel helyettesítik. Ilyen esetekben az orvosok általában neurológiai vizsgálatokat végeznek, hogy megállapíthassák, van-e agyi aktivitása a betegnek. Ha nincs, a beteget agyhalottnak minősítik, de ennek a kritériumai is országonként változnak. Kanadában például egy, az Egyesült Királyságban két orvosnak is igazolnia kell az agyhalál beálltát, míg Spanyolországban három orvos kell a konszenzushoz.
Nemcsak az orvosok száma, hanem az elvégzett neurológiai tesztek száma is országonként változó. Valero szerint ez egyáltalán nem logikus, ezért ő is az egységes kritériumrendszer felállítását sürgette.