14 ezer éves tudományos rejtélyre derült fény

A legutóbbi jégkorszak után az Észak-Csendes-óceán egyszer csak megtelt élettel. Körülbelül 14 000 évvel ezelőtt apró lények kezdtek hemzsegni a vízben, de amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan - pár száz év alatt - el is tűntek onnan. A kutatók azt feltételezték, a vas miatt pezsdült fel a vízi élet, de a Woods Hole Óceánkutató Intézet (WHOI) munkatársainak vizsgálata szerint ennek az ásványi anyagnak önmagában nem volt nagy szerepe a változásban.

A Nature Geoscience tudományos lapban publikált tanulmány megállapítja, hogy egy másik mechanizmus, a tápanyagok és a fény együttesen okozták a jégkorszak utáni fellendülést. A kutatómunka tanulságait pedig azoknak is figyelembe kell majd venniük, aki arról álmodoztak, hogy egyszerűen vasport szórnak az óceánokba, azt remélve, hogy ettől elszaporodnak a szén-dioxidot megkötő mikrobák, és a globális felmelegedés ezzel el is van intézve.

Válasz az üledékben

Mivel a vasról már kimutatták, hogy növeli a tengerekben a biológiai aktivitást, a WHOI kutatói szerették volna ennek a múltbeli hatását is kimutatni. Azt feltételezték, hogy a jégkorszak végén elolvadó gleccserek vize mosta bele a vasat az óceánba, és ennek hatására indult be a tengerekben a fitoplankton kivirágzása.

A tengerfenéken lerakódott üledék korábbi vizsgálatai már igazolták az élet fellendülését, de egyik vizsgálatban sem mérték meg a vas mennyiségét. A WHOI és együttműködő partnereinek nemzetközi csoportja ezért új vizsgálatot indított, és 5 centiméterenként megvizsgálták az üledék kémiai összetételét, elsősorban a neodímium és a stroncium mennyiségére figyelve, amelyből következtetni tudtak volna a vas egykori jelenlétére.

Az eredmények azonban nagyon meglepték a kutatókat. A vas jelenléte kifejezetten magas volt a jégkorszak idején, de az olvadás kezdetekor csökkent, mondta Phoebe Lam, a tanulmány egyik szerzője.

Rájöttek a kutatók, hogy nem egyetlen ásványi anyag, hanem események láncolata okozta a tengeri élet rövid ideig tartó felfutását. A változó klíma hatására felkavarodott az Észak-Csendes-óceán, és ezzel nagy mennyiségű tápanyag került a felszíni rétegekbe. Ezzel egy időben a plankton mélyebb és sötétebb vizekbe került, ahol nem tudott elszaporodni. Végül a gleccserolvadás során az óceán felső, tápanyagban gazdag, napsütötte rétegébe kerültek a planktonok és más apró tengeri lények, ahol a szaporodáshoz nagyon kedvezők voltak a feltételek.

Összességében tehát a fény, a tápanyag és a még mindig viszonylag magas vastartalom okozta a tengeri lényeg populációjának robbanását. Csakhogy a tápanyag és a vas is viszonylag gyorsan elfogyott, és ezzel véget ért a fellendülés átmeneti korszaka.