Ma már egyértelműen tudjuk, hogy korábban folyóvíz borította a Mars völgyeit, ennek nyoma maradt a talajon, a víz eredete azonban a mai napig kérdéses. Lehetséges, hogy talajvízről van szó, amely feltört a felszínre, de a hóból vagy esőből származó csapadék is valószínű. Az amerikai Brown Universityn elvégzett, Geophysical Research Lettersben megjelent tanulmány a csapadékhipotézist támasztja alá.
Kat Scanlon, az egyetem hallgatója feltárta, hogy a marsi felszín négy különböző pontja valószínűleg úgynevezett orografikus esőnek köszönhetőn keletkezett. Ilyen akkor történik, amikor a nedves légáramlatok találkoznak a hegyekkel, emiatt emelkedniük kell. Mivel nem marad elegendő mozgási energiája a felhőnek a hegy megkerüléséhez, csapadék formájában kiengedi nedvességét, de csak a hegy egyik, szél felőli oldalán.
A kutató Hawaii sziget orografikus esőit tanulmányozta, itt tesztelte, hogy a marsi völgyek okozhatnak-e hasonló jelenséget. Scanlon és kollégái azonosítottak négy helyet a Marson, ahol a völgyek hálózatai mellett magas hegyláncok vagy kráterperemek vannak. A csapat egy nemrég kifejlesztett keringési modellt alkalmazott, amely a korai marsi légkör gázösszetételének szimulálásával mutatja a levegő mozgását. Ezzel meghatározhatóak az uralkodó széljárások.
A kutatók ezután kipróbálták a modellt azokon a helyeken, ahol legvalószínűbb volt az orografikus eső. A szimuláció megmutatta, hogy a csapadék a sűrűbb völgyrendszerek tetején volt a legintenzívebb. Mivel a Mars klímája mindig is hideg volt, a csapadék valószínűleg hó formájában esett le, amely aztán elolvadt és lefolyó víz formájában megformálta a ma is látható folyásokat.
A kutatásokat folytatni fogják egy hóolvadási modell bevezetésével. 2008-ban egyébként a NASA Phoenix Mars Lander is havat észlelt a marsi felhőkben, amely elpárolgott, mielőtt elérte volna a talajt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
