Miért választja a majomfiú a kisautót?
További Tudomány cikkek
-
Történelmet írt a NASA, közelebb jutott a Naphoz, mint korábban bárki - Ritka állatfajt találtak a tengerben, már a dinoszauruszokkal is együtt élhetett
- Nem várt helyről került elő Winston Churchill egyik híres levelének kézirata
- Gigantikus víztározót találtak az űrben, egy fekete lyuk mellett
- Az időszakos böjtbe belekopaszodhatunk
A rózsaszín-mániát ugyan a társadalom nevelheti bele a kislányokba, azért a "fiús" és "lányos" játékok különbségének vannak biológiai alapjai is, mondják az agykutatók. De kapott már szánakozó pillantásokat a gyerekétől, amiért szerinte a másik nem számára való dolgokra próbálta felhívni a figyelmét?
Bár a ma hagyományosnak gondolt fiús és lányos szín- és formavilágot a gyermek fogyasztói piac erősítette meg, ma már önálló célcsoportot alkotnak azok a lányos apukák is, akiknek elegük van a habos-babos, tündi-bündi cuccokból. Hiába veszi azonban célba több társadalmi és kereskedelmi kampány a játékok, ruhák, kiegészítők konvencióit, a gyerekek maguk a legelszántabb védelmezői a nemi sztereotípiáknak. A kislányukat a Barbie-házból kiszabadítani igyekvő szülőknek a játék- és konfekcióiparnál nagyobb ellensége a saját gyerekük.
A dolgok „fiús” és „lányos” kategóriákba való osztása a legtöbb gyerek elgondolásában valamiféle természeti törvény erejével rendelkezik. Lehet, hogy a négyéveseknek részben, de csak részben, igaza van: a nevelés és a biológia ugyanis együtt határozhatja meg a gyerekek választásait. A színpreferenciáknak, de még a játéktípusok nemenként eltérő favorizálásának is, részben társadalmi, részben élettani alapjai lehetnek.
A társas környezet befolyására utal, hogy a ma hagyományosnak számító színkódok történelmileg egyáltalán nem régiek. A világháború előtt még a maihoz képest pont fordított volt a színeloszlás. "A rózsaszín erős szín, ezért alkalmasabb a kisfiúknak, miközben a kék finomabb, és így egyértelműen a lányok színe" – írta például a korabeli Woman's Journal.
A századforduló előtt pedig a gyerekek öltöztetése mai szemmel nézve kifejezetten uniszex volt, akkor – a jómódú rétegekben legalábbis – mindkét nem tagjait leginkább fehérben járatták. Így a piros, mint női szín inkább aktuális divatnak tűnik, még ha egy merész evolúciós magyarázat a vadász-gyűjtögető életmód nemi munkamegosztására igyekezett is visszavezetni a mai színpreferenciákat, mondván, hogy a legtöbb kultúrában a jellemzően vöröses bogyók begyűjtése női tevékenység volt.
Szintén a nevelés jelentőségére utal, hogy egy éves korukban még a fiúk és a lányok is inkább játszanak babákkal mint autókkal, egyaránt jobban kedvelik a rózsaszínt a kéknél és a kerek formákat a szögleteseknél. A különbségek csak 12 és 24 hónapos kor között alakulnak ki, sokak szerint főként a szülők és a kortársak befolyásának engedve. A rózsaszín korszakot ráadásul ki is lehet nőni: miközben a lányok és a fiúk kedvenc színe gyermekkorban jellemzően eltér egymástól, kamaszkorban már mindannyian a kéket részesítik előnyben.
A színpreferenciák történelmi és fejlődéslélektani varianciája ellenére azonban úgy tűnik, hogy ha közvetve is, már a magzati hormonkörnyezet is hatással lehet a csak lassan fixálódó játékválasztásokra. A feltételezések szerint (ebben is) a tesztoszteronnak lehet jelentősége, amit a fogantatás utáni 8. héttől a fiúmagzatok már elkezdenek termelni. A vizsgálatok szerint azok a lányok, akik születési rendellenesség miatt magasabb tesztoszteronszintet produkálnak, többet játszanak kisautókkal és más fiús játékokkal, mint az egészségesen született társaik.
A veleszületett, biológiai gyökerű nemi eltérések állatkölyköknél is megfigyelhető. A fiatal nőstény majmokat az embergyerekekhez hasonlóan a "lányos", a hímeket a "fiús" játékok kötik le hosszabb ideig. De vajon mégis miért választja az autót szívesebben egy fiú csimpánz? A tesztoszteronszint és a matchbox közötti kapocs az ember- és a majomfiúknál egyaránt a térbeli mozgások iránti fokozott érdeklődés lehet, mely egyúttal azt is megmagyarázza, hogy a férfiak miért jobbak általában a tájékozódásban és mozgáskövetésben.
A gyerekek nemi ultrakonzervativizmusa azonban bizonyára inkább köszönhető a nevelésnek, mint a géneknek. A nemek szerint „megfelelő” preferenciákat elsősorban a társadalmi környezet szilárdítja meg, jutalmazásokon és büntetéseken keresztül, akár pusztán azzal, hogy megmosolyogják, ha a kislány a szerszámokat vagy az autókat részesíti alkalmanként előnyben.
Pedig a neurológiai vizsgálatok eredményei éppen azt mutatják, szerencsés, ha egy kisgyerek a lehető legtöbbféle játékkal találkozik rendszeresen. A különféle tevékenységek más-más képességek fejlesztésében játszanak szerepet, így a mozgásos játékok ugyanúgy javíthatják a lányok készségeit, mint ahogy a fiúk is nyerhetnek azzal, ha időnként a gondoskodás képességét megmozgató játékokban is részt vesznek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
