Változatosak a forró jupiterek légkörei
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek - Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
A Hubble űrtávcsővel végzett átfogó vizsgálat első eredményei azt mutatják, hogy a szelek és a felhők fontos szerepet játszanak a csillagukhoz közel keringő, forró óriásbolygók légköri jellemzőinek kialakulásában.
A forró jupiterek a Jupiter méretéhez hasonló, vagy annál is nagyobb óriásbolygók. Ezek olyan közel keringenek a csillagukhoz, hogy a légkörük hőmérséklete elérheti az 1000-3000 Celsius-fokot is. Amikor a bolygó elhalad a csillaga előtt, a csillagfény átszűrődik a kísérője légkörén; ennek a fénynek a színképét vizsgálva a csillagászok meg tudják állapítani, hogy az adott bolygó légkörében milyen gázok vannak jelen.
Tavaly a skóciai University of Exeter egy csoportja közel 200 órás távcsőidőt nyert a Hubble-űrteleszkóp használatára. Ezalatt nyolc bolygót vizsgáltak meg a fent említett eljárással. A maga nemében az egyik legnagyobb felmérés kezdeti eredményeit július 5-én, a St. Andrewsban rendezett országos csillagászati találkozón ismertette Catherine Huitson, a csoport egyik tagja.
Titánium-oxid nélkül
Nem meglepő, hogy a légkörük magas hőmérséklete miatt a forró jupiterek sok tekintetben eltérnek a Naprendszerben található óriásbolygóktól; a Jupiter felső légköri rétegeiben például az átlagos hőmérséklet csak kb. -150 Celsius-fok. A Huitson és munkatársai által végzett kutatások szerint viszont úgy tűnik, hogy ezek az égitestek sok tekintetben még alig ismertek, és egymástól is sok mindenben különbözhetnek.
Az egyik, rendkívül forró exobolygó esetében például a kutatók a várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem találtak légköri titánium-oxidra utaló nyomokat. Ez az anyag földi körülmények között szilárd halmazállapotú, de a csillagászok feltételezése szerint az extrém forró bolygólégkörökben gáz halmazállapotban is előfordulhat. Ez a molekula azért fontos, mert csapdát jelenthet a légköri hő számára, így ezeken a bolygókon is létrejöhet a Földéhez hasonló sztratoszféra.
Fantáziakép egy forró jupiterről
Fotó: Csillagaszat.hu
A forró jupiterek elfogadott légköri modelljei szerint a TiO-molekulákat a nagy sebességű szelek az atmoszféra felső, műszereinkkel megfigyelhető rétegébe is eljuttatják. A mostani eredmények szerint elképzelhető, hogy a forró jupiterek légköri szelei mégsem olyan nagy sebességűek, mint gondolták. Egy másik lehetőség, hogy a TiO-molekulák nagyobb szemcsékbe tömörülnek, amelyek túl nehezek ahhoz, hogy a légkör felső rétegeibe kerüljenek.
A csoport a megfigyelések során két bolygó esetén is megerősítette, hogy légkörükben a modellek által jósolt mennyiségű vízgőz van jelen. Ez azért fontos eredmény, mert bár több exobolygó esetében sikerült már vízgőz jelenlétét kimutatni, ezek mindig jóval kisebb mennyiségek voltak az elméletileg várt értékeknél. Az új eredmények azt sugallják, hogy bizonyos bolygók esetében a vízgőzt tartalmazó légköri rétegek fölött vastag, sűrű felhőzet lehet jelen, ami nehezíti a detektálást.
A skóciai kutatócsoport továbbra is folyamatosan elemzi a Hubble-adatokat, amelyek nagy valószínűséggel további érdekességeket tárhatnak fel az ismert exobolygók egyik legkülönlegesebb csoportjával kapcsolatban.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
