Mérgező sarkantyúja volt egy ősemlősnek

A korai emlősök egyik legjobban megőrzött példányának fosszíliájára bukkantak kutatók Kínában: a mókusszerű állatnak mérgező sarkantyú volt a hátsó lábán, hogy megvédje magát a ragadozóktól. A tudósok által Megaconus mammaliaformisnak elnevezett lény több millió évvel a Tyrannosaurus rex előtt, a tollas dinoszauruszokkal egy időben, mintegy 165 millió évvel ezelőtt élt a mostani Belső-Mongóliában egy édes vizű tó mentén. A régen kihalt primitív emlős kemény, fásszerű növényeket, valamint rovarokat, gilisztát és más kisebb állatokat fogyasztott. A kutatók a korai emlősöknek a felső triásztól az alsó (esetleg középső) juráig élt Haramiyoidea csoportjába sorolták, amelynek tagjai a legkorábbi emlősöknek tekinthetők.

A hátsó lábán hosszú sarkantyú volt hasonlóan a modern, tojást rakó emlősökhöz, mint a kacsacsőrű emlős, amelynek hímje visel sarkantyút. Paleontológusok szerint a Megaconus sarkantyúja a kacsacsőrű emlőséhez hasonlóan mérget tartalmazhatott, ami azt jelenti, hogy megtalált példány valószínűleg hím volt.

Az állat hátsó hosszú csontjaiból és az ujjain lévő karmokból a szakemberek arra következtetnek, hogy a Megaconus valószínűleg totyoghatott az örvös tatuhoz hasonlóan. A lény az emlősök egy átmeneti egyedének tűnik, mivel jellemzőiben hasonló a korai emlősökhöz és a későbbi olyan fajokhoz, mint a rágcsálók.

"A Megaconus tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy összerakjuk a törzsfejlődésben az emlősök előtti ősök és a modern emlősök közötti kritikus átmenet kevésbé ismert részleteit" – hangsúlyozta Zhe-Xi Lou professzor, a Chicagói Egyetem biológusa, a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzője. "Nem állíthatjuk azt, hogy a Megaconus közvetlen ősünk, de olyannak tűnik, mint egy üknagybácsi 165 millió évvel ezelőttről."

Az állat a fogazata miatt kapta a Megaconus (nagy karéj) nevet, az alsó álkapocs első őrlőfogán különösen nagy karéj volt, amelyet arra használt, hogy összetörje a kemény élelmet. A hátsó őrlőfogakon is voltak hosszanti karéjok. Ez szokatlan a korai emlősöket tekintve, amelyek elsősorban rovarokkal táplálkoztak.

A kutatócsoport talált más, nem emlősökre jellemző vonásokat is, mint az állat primitív középfüle, amelynek csontja az álkapocshoz kapcsolódott, ahogyan a hüllőké. Ezek a jellemzők arra szolgálnak bizonyítékul, milyenek voltak az emlősök a triász-jura átmenetben – idézte a professzort a Daily Telegraph.

A szakemberek rábukkantak egy másik ismeretlen, nagyjából azonos korú faj fosszíliájára is, amelyet szintén a Haramiyoidea csoportba soroltak, de új nemzetségként. Az Arboroharamiya nevű lény fogazata alapján növényevő lehetett. Alsó állkapcsának mindkét oldala egyetlen csontból állt, ami jobban hasonlít a modern emlősökére, mint a hüllők állkapcsára. Testének felépítéséből a szakemberek arra következtetnek, hogy fákon élt.

Hogy megállapítsák a törzsfejlődésben elfoglalt helyét, a szakemberek több mint 50 különböző, már kihalt emlős 400 anatómiai jellemzőjét vetették össze. Ezek alapján az emlősök családfájára helyezték, és feltételezik, hogy az emlősök, mintegy 228-201 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.