Íme, a legnagyobb sárga hiperóriás
További Tudomány cikkek
Az ESO VLTI interferométerével azonosították a legnagyobb sárga hiperóriás csillagot. A Napnál 1300-szor nagyobb átmérőjű szörnyeteg a csillagméretek abszolút tízes listájára is felfér.
A rögzített adatok alapján Olivier Chesneau és munkatársai megállapították, hogy a HR 5171 A (V766 Cen, HD 119796, HIP 67261) sárga hiperóriás csillag sokkal nagyobb a vártnál. Az ekkora csillagok mind vörös szuperóriások, melyek tömege 20-25-szöröse a Napénak. A sárga szuperóriások sugara általában a Napénak 400-700-szorosa.
Az 1300-szoros mérettel a HR 5171 A így a legnagyobb ismert sárga színű csillag, de az összeset tekintve is helye van a tízes listán. A mérete 50%-kal haladja meg a híres Betelgeuse átmérőjét, a fényessége milliószorosa a Napénak.
Chesneau szerint az új észlelések azt is mutatják, hogy a csillag egy szoros kettős rendszer egyik komponense, ami meglepetés volt a kutatóknak. A két csillag olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek, az egész rendszer pedig egy földimogyoróra hasonlít.
A kutatók az új eredményt a VLTI interferométerrel nyert mérési adatok alapján kapták. A technika segítségével a VLT egyedi teleszkópjait úgy lehet összekapcsolni, hogy a szögfelbontás szempontjából az egész rendszer egy 140 méter átmérőjű óriási távcsőnek felel meg. A csillag méretével kapcsolatos ismeretek arra késztették a kutatókat, hogy a korábbi, 60 évet átfogó mérési adatok is átvizsgálják, hogy lássák, miként viselkedett a csillag a múltban.
Ezt használták a vizsgálathoz:
- az Anglo–Australian Telescope UCLES echelle spektrográfját;
- a South African Astronomical Observatory (SAAO), a Pontificia Universidad de Chile (PUC) PUCHEROS spektrográfja által rögzített spektroszkópiai méréseket;
- a Gemini South teleszkóp Near-Infrared Coronagraphic Imager (NICI) adatait;
- a SAAO 1975 és 2013 közötti fotometriai méréseit;
- az 1983 és 2002 közötti, amatőr csillagászok által végzett méréseket tartalmazó adatbázisokat.
A sárga hiperóriások nagyon ritkák. A Tejútrendszerben csak tucatnyi van belőlük, a legismertebb képviselőjük a ρ Cassiopeiae. A legnagyobb és legfényesebb csillagok közé tartoznak, és a fejlődésüknek abban az instabil fázisában vannak, amikor nagyon gyorsan változnak. Az instabilitás miatt a sárga hiperóriások nagy mennyiségű anyagot veszítenek, ami egy kiterjedt atmoszférát hoz létre körülöttük.
A körülbelül 12 ezer fényéves távolsága ellenére a HR 5171 A majdnem szabad szemmel is látható. A Centaurus csillagképben megfigyelhető objektum látszó fényessége 6,1 és 7,3 magnitúdó között változik. A megfigyelések szerint a HR 5171 A az elmúlt 40 év során, amint csökkent a hőmérséklete, nagyobb lett, azaz a fejlődése szinte a szemünk előtt zajlik. Rajta kívül csak néhány másik csillag ismert, amit drámai fejlődésének ebben a rövid fázisban sikerült elkapni.
A más obszervatóriumokból származó fényességváltozási adatok elemzése alapján megerősítették, hogy egyébként egy fedési kettősről van szó, melyben a kisebb komponens periodikusan elhalad a nagyobb előtt. A B komponens 1300 naponként tesz meg egy kört a HR 5171 A körül, melynek felszíni hőmérséklete körülbelül 5 ezer Celsius. A kísérő ennél valamivel forróbb. Chesneau szerint a kísérő szerepe kiemelkedő lehet, mivel befolyásolhatja a HR 5171 A végső sorsát azzal, hogy a külső rétegeit elszippantja.