Natália
1 °C
7 °C

Íme, a leg­na­gyobb sár­ga hi­per­óri­ás

2014.03.14. 10:51

Az ESO VLTI interferométerével azonosították a legnagyobb sárga hiperóriás csillagot. A Napnál 1300-szor nagyobb átmérőjű szörnyeteg a csillagméretek abszolút tízes listájára is felfér.

A rögzített adatok alapján Olivier Chesneau és munkatársai megállapították, hogy a HR 5171 A (V766 Cen, HD 119796, HIP 67261) sárga hiperóriás csillag sokkal nagyobb a vártnál. Az ekkora csillagok mind vörös szuperóriások, melyek tömege 20-25-szöröse a Napénak. A sárga szuperóriások sugara általában a Napénak 400-700-szorosa.

Az 1300-szoros mérettel a HR 5171 A így a legnagyobb ismert sárga színű csillag, de az összeset tekintve is helye van a tízes listán. A mérete 50%-kal haladja meg a híres Betelgeuse átmérőjét, a fényessége milliószorosa a Napénak.

Chesneau szerint az új észlelések azt is mutatják, hogy a csillag egy szoros kettős rendszer egyik komponense, ami meglepetés volt a kutatóknak. A két csillag olyan közel van egymáshoz, hogy érintkeznek, az egész rendszer pedig egy földimogyoróra hasonlít.

A kutatók az új eredményt a VLTI interferométerrel nyert mérési adatok alapján kapták. A technika segítségével a VLT egyedi teleszkópjait úgy lehet összekapcsolni, hogy a szögfelbontás szempontjából az egész rendszer egy 140 méter átmérőjű óriási távcsőnek felel meg. A csillag méretével kapcsolatos ismeretek arra késztették a kutatókat, hogy a korábbi, 60 évet átfogó mérési adatok is átvizsgálják, hogy lássák, miként viselkedett a csillag a múltban.

Ezt használták a vizsgálathoz:

  • az Anglo–Australian Telescope UCLES echelle spektrográfját;
  • a South African Astronomical Observatory (SAAO), a Pontificia Universidad de Chile (PUC) PUCHEROS spektrográfja által rögzített spektroszkópiai méréseket;
  • a Gemini South teleszkóp Near-Infrared Coronagraphic Imager (NICI) adatait;
  • a SAAO 1975 és 2013 közötti fotometriai méréseit;
  • az 1983 és 2002 közötti, amatőr csillagászok által végzett méréseket tartalmazó adatbázisokat.

A sárga hiperóriások nagyon ritkák. A Tejútrendszerben csak tucatnyi van belőlük, a legismertebb képviselőjük a ρ Cassiopeiae. A legnagyobb és legfényesebb csillagok közé tartoznak, és a fejlődésüknek abban az instabil fázisában vannak, amikor nagyon gyorsan változnak. Az instabilitás miatt a sárga hiperóriások nagy mennyiségű anyagot veszítenek, ami egy kiterjedt atmoszférát hoz létre körülöttük.

A körülbelül 12 ezer fényéves távolsága ellenére a HR 5171 A majdnem szabad szemmel is látható. A Centaurus csillagképben megfigyelhető objektum látszó fényessége 6,1 és 7,3 magnitúdó között változik. A megfigyelések szerint a HR 5171 A az elmúlt 40 év során, amint csökkent a hőmérséklete, nagyobb lett, azaz a fejlődése szinte a szemünk előtt zajlik. Rajta kívül csak néhány másik csillag ismert, amit drámai fejlődésének ebben a rövid fázisban sikerült elkapni.

A más obszervatóriumokból származó fényességváltozási adatok elemzése alapján megerősítették, hogy egyébként egy fedési kettősről van szó, melyben a kisebb komponens periodikusan elhalad a nagyobb előtt. A B komponens 1300 naponként tesz meg egy kört a HR 5171 A körül, melynek felszíni hőmérséklete körülbelül 5 ezer Celsius. A kísérő ennél valamivel forróbb. Chesneau szerint a kísérő szerepe kiemelkedő lehet, mivel befolyásolhatja a HR 5171 A végső sorsát azzal, hogy a külső rétegeit elszippantja.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?