Rafael
18 °C
32 °C

Kilenc napra voltunk a digitális világvégétől

2014.03.20. 11:42

Most nem az iPhone 6, a digitális kriptopénz vagy az eltűnt maláj repülőgép tartaná lázban a világot, ha 2012-ben eltalálja a Földet az eddig legnagyobb napkitörés. Nem is nagyon lennének sem digitális eszközeink, sem globális híreink, mert a gigantikus napvihar akkora pusztítást végzett volna, hogy egyes becslések szerint 4-10 év lenne újraépíteni a tönkrement rendszereket. Mi pedig valószínűleg munkanélküliek lennénk, vagy a forgalmas kereszteződésekben terjesztenénk az ólommal nyomott, papíralapú Indexet.

Ha a Nature Communications tudományos lapban bemutatott napkitörés 9 nappal korábban történik meg, az éppen elkapta volna a Földet, és felülmúlta volna az 1859-es Carrington-esemény hatását, amelyben a napvihar tönkretette a távíróhálózatot, és akkora sarki fényt generált, hogy az még az egyenlítő közelében is látszott.

A Nap legnagyobb koronakidobódásai során több milliárd hidrogénbombának megfelelő energia szabadul fel, és egy mágneses felhő kezd brutális sebességgel száguldani a Föld felé. A felhő hatására mágneses vihar keletkezik, amely megzavarhatja a műholdak, az áramhálózatok és a rádiós kommunikációs eszközök működését.

A NASA Stereo-A űrszondája által 2012. június 23-án észlelt gigantikus napkitörés csúcssebessége 2000 kilométer per másodperc volt, ami körülbelül a négyszerese egy átlagos napkitörés sebességének. A napvihar azért volt erős, mert 10-15 percen belül két koronakidobódás történt, és mindegyiknek az energiája körülbelül egymilliárd hidrogénbombáéval volt egyenlő, állítják a felfedezésről tanulmányt író tudósok. Mivel négy nappal korábban is volt egy koronakidobódás, az minden akadályt eltakarított a brutális napvihar útjából. Nem volt az űrben semmi, ami lelassította volna.

Amikor a napszél elérte a Stereo-A űrszondát, az körülbelül 143 millió kilométerre volt a Naptól, vagyis körülbelül olyan messze, mint a Föld, amely 147 millió kilométerre van tőle. Szerencsére a vihar nem a Föld irányába tartott, hanem pont a Stereo-A felé.

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint az 1859-es Carrington-egyesmény ma 2,6 billió dolláros kárt okozna a Földön. Az elkerült napvihar hatása valószínűleg hasonló nagyságrendű lett volna.