Az utolsó mamutok közül sok született extra bordával – derült ki egy holland tanulmányból. Az Északi-tenger közelében talált, nagyjából 12 ezer éves mamutfosszíliák alapján az állatoknak gyakran eggyel több bordacsontjuk volt. Az úgynevezett szám feletti nyaki borda önmagában ártalmatlan, ám legtöbbször mégis fejlődési rendellenességek előfordulására utal – idézte a Live Science tudományos-ismeretterjesztő portál a PeerJ tudományos lapban megjelent tanulmányt.
Egy 2006-ban megjelent, az ember szám feletti nyaki bordájáról szóló tudományos munka megállapította, hogy a felesleges csonttal fejlődő magzatok 78 százaléka elhal születés előtt, 86 százalékuk pedig nem éri meg az első születésnapját.
A mamutbordák kutatása akkor kezdődött, amikor a rotterdami kikötő egyik építkezése során három nyakcsigolya kövülete került elő. Közülük kettőn találtak olyan jeleket, amelyek arra utaltak, hogy valaha bordacsont kapcsolódott hozzájuk: felszínük az illeszkedés helyén sima volt, hiányoztak róluk a vérerek és idegek nyílásai.
Jelle Reumer, a Rotterdami Természettudományi Múzeum és az Utrechti Egyetem paleontológusa elmondta: tudták, hogy ezek voltak az arrafelé élő utolsó mamutok, és gyanították, volt valami gond a populációval. Reumer és kollégái a Rotterdami Természettudományi Múzeum és a leideni Biodiverzitás Központ leletgyűjteményében találtak 16 mamutnyakcsigolyát, közülük kilencet tudtak megvizsgálni. A kilencből háromhoz kapcsolódott rendellenes nyaki borda.
Vagy a stressz
Az arány akkor is meglepő, ha a tanulmányozott minták mennyisége kicsi volt. A mai elefántok – a mamutok kései rokonai – csak mintegy 3,6 százalékánál fejlődik ki a rendellenes nyaki borda, ez pedig körülbelül tízszer kevesebb, mint az Északi-tenger partvidékén élt mamutoknál. A modern homo sapiensnél százból egy esetben alakul ki a szám feletti csont.
A nyaki borda megjelenése más, gyakran végzetes fejlődési rendellenességekkel mutat összefüggést. A leukémia egyes típusaiban és más gyermekkori daganatokban szenvedő gyermekeknél nagyobb eséllyel van jelen a szám feletti csont, mint egészséges kortársaiknál - állapította meg egy tanulmány, amely 2005-ben jelent meg a European Journal of Medical Genetics című szaklapban.
A holland tudósok két valószínű magyarázatot találtak az utolsó mamutoknál előforduló rendellenesség magas arányára. Az egyik a populáció belterjessége, tehát az egymás közötti szaporodás, amely felerősíti a genetikai hibákat. A másik a vemhesség alatti stressz, amely talán az éhezésnek, talán a kihalás utolsó éveit élő mamutok betegségeinek számlájára írható.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
