Festmények alapján tippelnek a tudósok a légkör összetételére
Német és görög kutatók a napnyugtáról festett képek alapján arra próbálnak rájönni, hogy a kép keletkezésekor milyen volt a Föld légköre. A kutatáshoz főleg híres festők festményeit használják.
Amikor 1815-ben a Tambora vulkán kitört Indonéziában, az európai festők művein változást fedeztek fel, más lett az égbolt színe. A vulkáni hamu az egész világot bejárta, és ez megváltoztatta a fényviszonyokat. Három évig pirosas-narancssárgás volt a naplemente. Tisztán látni ezt például J. M. W. Turner festményein.
A kutatók most az ő és más híres festők képeit használják kutatásukhoz. Hrisztosz Zerefosz, az athéni tudományos akadémia légköri fizikusa szerint a természet a művészeken keresztül szól. A légköri viszonyok tökéletesen rekonstruálhatók a használt színek alapján.
Zerefosz és csapata több száz festményt vizsgált meg, amelyek 1500 és 2000 között készültek. Ez idő alatt legalább ötven nagyobb vulkánkitörés volt a világban. A vizsgálat során kiderült, hogy a nagy festők alkotásain látható különböző színek egybeesnek a regisztrált vulkánkitörések idejével.
A naplementék ilyenkor pirosabbak, de hasonlóak a hatások, amikor por van a levegőben, illetve az aeroszolos palackok használata is ilyen hatással jár. Megpróbálták igazolni elméletüket, és megkértek egy művészt, hogy fesse le a naplementét a Szaharánál homokvihar előtt és után. A festő nem tudott a homokviharról, de más színekkel dolgozott a homokvihar utáni képen.