Búbosbanka? Fekete rigó? Vörösbegy? Ön dönt!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-óta választja vagy szavaztatja meg Az Év Madarát. 2015-re három faj: a búbosbanka, a fekete rigó vagy a vörösbegy társadalmi összefogású védelme merült fel.

A 2015-re javasolt mindhárom madárfaj állománya stabil vagy csak enyhe csökkenést mutat, ezért esetükben a közvetlen cél nem a vészes megfogyatkozás ellensúlyozása. Hanem az urbanizálódott állományok segítése új típusú, célzottan kidolgozott védelmi eszközökkel és módszerekkel, illetve a települési madárvédelem, az MME Madárbarát kert program társadalmi bázisának növelése.

Arról, hogy melyik legyen a következő év madara, melyikért szeretnének többet tenni az emberek, az egyesület honlapján lehet szavazni június 28-a 12 óráig. Egyelőre a búbosbanka vezet 42 százalékkal, de hogy megfontoltan szavazhasson rá, vagy ellene, ahhoz itt egy kis segítség:

A búbosbanka

a nyílt, ligetes területek országosan elterjedt, viszonylag gyakori fészkelő madara. Hosszú, hajlott csőrével képes a járataiból kipiszkálni a mezei tücsköt, a lótücsköt, a földigilisztákat és a pajorokat. Kedvelt élőhelyei a rövidfüvű gyepekkel, legelőkkel körülvett tanyák, ahol nemcsak a táplálékbázis, de a fészkelőhelyek is rendelkezésére állnak. Nem válogatós, a harkályok vájta vagy korhadással keletkező faodúk hiányában bármilyen résben, hasadékban képes költeni: a tetőcserepek alatt, földi lyukakban, vascsőben, kiállított ágyúban. Évente általában egyszer, ritkán kétszer is költ, fészekalja 5–8 tojásból áll. A fészekben növekedő fiókák híg, bűzös ürüléket spriccelve védekeznek a ragadozók ellen – ezért kapta egyik beszédes, népi nevét: fostos bugybóka. Vonuló, a telet Afrika trópusi vidékein tölti.

A fekete rigó

a leggyakoribb rigóféle madarunk, az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét. A tojók egész életükben, a fészket elhagyó, mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. A faj eredetileg a sík-, hegy- és dombvidék erdős, bokros területeinek lakója volt, de napjainkra az állomány egy jelentős része városlakóvá vált, illetve ez az urbanizációs folyamat ma is tart. Fészkét bokrok, fák ágvillájába, lakott területeken épületek zugaiba, ereszcsatornák hajlatába építi. Évente kétszer költ, alkalmanként általában 4–5, ritkábban 6 tojást rak. Táplálékát a talajon keresgéli, földigiliszták, ízeltlábúak, apró csigák után kutatva átforgatja a hullott faleveleket. Részlegesen vonuló, ősszel a Földközi-tenger vidékére húzódik, de a települési állományok jelentős része helyben marad és áttelel.

A vörösbegy

az erdős, bokros területek, nagyobb parkok madara. Puha növényi részekből álló, mohával és szőrrel bélelt fészkét gyökerek közé, talajüregekbe, ritkábban épületek réseibe, farakásba építi. Évente kétszer költ, leggyakrabban 6–7 tojást rak. Férgekkel, rovarokkal táplálkozik, ősszel és télen bogyókat is eszik. Vonuló faj, de egyre több példány át is telel, illetve nagyszámú madár érkezik hozzánk Európa északi tájairól. Ennek köszönhetően nemcsak a költési szezonban, de ősszel és télen is találkozhatunk velük, különösen lakott területeken és az etetők, itatók közelében. Az etetőn almát, apró magvakat és napraforgómag-törmeléket fogyaszt.